Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - SZEMLE - Simon Zoárd: Sükösd Mihály: Hemingway világa
szemléletét, nem vált rabjává a katolikus konzervativizmusnak, a 20-as évek ellenforradalmi politikájára-ideológiájára egyre több undorral tekint. A szocializmussal szemben rokonszenv ébredt benne.de nem vált tettekre elhatározott hívévé. Fejlődésének logikája mégis afelé mutat, hogy a szocializmus irányában léphet tovább. Fejlődésének másik síkja a férfivá válása szerelemben, a párválasztásban. Bizonyos mértékig párhuzamos ez az előbbivel. Itt is meg kell szabadulnia a családi meg a szerzetesi iskolai előítéletektől. De úgy szabadul meg, hogy visszariad attól a másiktól is, amely a szerelmet puszta vágykielégítéssé degradálja. A ciklus utolsó részében, A másik mesterben megrajzolt szerelem már közös családi vállalkozás terve is. Szívet melengető, szép történet, talán a magyar irodalom legszebb szerelmi regénye. Kons- tantinosz Tusi Péter legényszobájába feljárva, majd terhessége megszakításának kockázatát vállalva is képes megőrizni Jókai és Mikszáth szendébbnek rajzolt leányalakjainak báját. Németh László majdani monográfusa bőséges lehetőséget fog találni párhuzamokra a regényciklus egyes alakjai, helyzetei meg Németh László többi regénye és drámája, gondolati tartalma meg Németh László tanulmányai között. Az életműben nagyon középponti helyzetű, sokfelé kapcsolódó, erősen lírai töltésű ez a mű. A lí- raiság stílusát is áthatja. Sietősen olvasó korunkban is meg-megállunk, hogy elgyönyörködjünk költői szépségében. Nem tudom, Németh László régebbi műveinek sorozatos kiadásával új diadalút kezdődött-e azok között is, akik eddig nem olvasták, elsősorban a fiatalok között, vagy csak bennünk, régi olvasóiban ébrednek újra nosztalgiás emlékek. Nem ártana egyszer ezt is megvizsgálni, hiszen alighanem irodalmi életünk fontos kérdései közé tartozik. Orosz László Sükösd Mihály Hemingway világa Nyolc éve halt meg Hemingway, de már legendák és mítoszok vadul burjánzó szövevényéből kell kibontani életének tényeit; szélsőséges, elfogult ítéletekkel kell perbeszállni, hogy megismerhessük művészetének valódi természetét és értékét. Hódító sikere, népszerűsége kihívta maga ellen a sorsot: műveit sokan fanyalogva lekicsinyelték, s az esztétikai kifogásokon túl még kétségtelen antifasizmusát, haladó humanista világszemléletét is kétségbevonták. Beauvoir antiszemitizmussal, rasszizmussal és végletes individualizmussal vádolta meg, részben a Fiesta, részben az Öreg Halász kapcsán. S ez utóbbit szenilis önimádatként vélte értelmezhetni. — Hazánkban Reményi József korai őszintén elismerő és méltató bemutatása után a nagyközönség Szerb Antal lekezelő szellemeskedését ismerhette meg, mely naivnak és primitívnek jellemezte. A dogmatizmus irodalompolitikája nem jelentette meg műveit, e tájt Howard Fast reprezentálta nálunk az északamerikai irodalmat. A kiváló író megtámadásában legtovább Gyurkó László ment, szerinte Hemingwaynek nem volt igazsága, amit elmondjon. Nehéz és háládatlan feladatra vállalkozott Sükösd, amikor előítéletektől mentesen, tárgyilagosan és tárgyszerűen vizsgálta Hemingway életét és művészetét. A szerző nagy tájékozottsággal és nem kevés eredeti gondolattal mutatja be a már klasszikussá vált életművet. Meggyőző, alaposan indokolt megállapításai közül legfontosabbak talán a művészi módszerről, a művek esztétikai sajátosságaiból szólóak. Jól mutatja be Hemingway eszményét és találmányát: „szólásra fakasztani az anyagot. Ne az író beszéljen, hanem a személytelen világ. És ez a személytelen világ felesleges szavak nélkül szóljon magáról”. A naturálisán pontos, tárgyias ábrázolás egyszerre hordozza a jelenséget és a lényeget, az anyagot és az absztrakciót, képet és jelképet. Tehát a tárgyszerű megjelenítés nem naturalizmus, hanem az anyagban megörökített valóság látomása, a matéria átlelkesítése, átlényegítése. A külső világ képei az élet mélyebb értelmét rejtik: a szereplők felületes szemléléssel esetlegeseknek látszó tettei, szavai az emberi sors, a gondition humanie metaforái. Az ábrázolás felszíne a hü- ponoiát takarja, ebből sugárzik ki az írás energiája, hatóereje. Ezek a tények takarhatatlanná teszik azt az irodalomtörténeti babonát, mely szerint az író csak a behaviouurizmus gondolkozásra képtelen szócsöve lett volna. Hemingway nemcsak a beszéltetés mestere, ez a képessége fogalommá lett (bár meg kell jegyezni, hogy életteli érzékletes, evokatív mágiával ható dialógusok nem élet egyszerű másolásából jöttek létre, hanem művészetbe transzponált valóságként, tehát stilizálás útján), hanem kiválóan tud megjeleníteni is, a látomás közvetlenségével és erejével. A pontos, tárgyias leírás nem fullad egysíkú naturalizmusba, hanem a valóság törvényszerűségeit ragadja meg, mutatja fel. „A naturális valóságmintázás, a tényekre, konkrétumokra hagyatkozó megnyilatkozás mód a nagy versek átlényegítő erejét, örökérvényűsé- gét idézi.” írásaiban jelen van az a goethei impon- derábilia, amely megeleveníti az ábrázolást, s amelytől a pár oldalas történet a teljesség szug- gesztióját adja. Az egyszeri cselekmény és jellem az emberi világ egészét hordozza. A tárgyszerűsé85
