Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Mély homokban
— Tehát akinek van, annak lesz még többje ... — De a lényeg az, hogy ne induljon el a futóhomok. — No és akik szétiratták a szőlőiket! Egy holdat bárki megmunkálhat, igaz? Kis- haszonbérleti szerződést kötnek a napszámosokkal. És a szerződést elég csak bemutatni. — A termést pedig öt helyen értékesítik. Más nevük van Helvécián, megint más Kecskeméten, Ágasegyházán, tudomisén hol. Ahány fiktív néven adnak itt át barackot, almát, egyebet! Nem kérhetik mindenütt a személyi igazolványt. — És a fiktív ajándékozási szerződések? Ezeknek ki jár utána? — Tudok olyanról, akire harminckilenc ezer forint adót vetettünk ki, erre feleségével megszakította a házassági életközösséget, az adó a vagyonmegosztás folytán lecsökkent hét-nyolc ezerre. Titokban aztán összejártak ... Érces hidegben ballagok az állomásra, ritkás fények pislákolnak az utcákon, a lehúzott redőnyök mögött tévéznek, mások a bolt, vagy a kocsma felé sietnek, a fiatalasszony, aki a gyerekeit a szomszédoknál hagyta, talán már hazaért a szakszövetkezetből, ahol egész nap almát csumázott, a Helvéciái Állami Gazdaság tehergépkocsija is megérkezett, leszállnak róla a munkások, lehelletük páráját felszívja a sötétség, a geodéták, akik ezen a napon kimérték a vízhálózat árkainak helyét, már szintén eltávoztak, amott távolabb meghúzzák magukat a nagyüzemi szőlők közé szorult tanyák, az üresek és a még lakottak, s az egykori uradalomból ittmaradt diófasor ágaira felszúródni látszik az emberjárta Hold ... Szeretnék két kézzel megkapaszkodni a falucska vaskerítéseibe, a villanyfénybe, a leendő vízhálózatba, a bekötőút aszfaltjába. Az elmúlt két, két és fél évtized alatt mégis csak falu, emberi lakhely született a kecskeméti pusztán, úttal, villannyal, lakóházakkal, vágyakkal és marcangoló gondokkal. Csak éppen csodák nem születtek. 72
