Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - EMLÉKEZÉS - Kunszabó Ferenc: Hontalan honosok
muszáj, mert kaptam a rokkantságit, de nem tudtam tétlenül ülni. Mindig az volt a véleményem, hogy aki semmit sem dolgozik, annak semmit sem ér az élete. Hát nekem ért: dolgoztam annyit rokkantán, hogy kettőnek is elég lett volna. A gazdám megdicsért, és jó bért adott, és biztatott, hogy járjak el újból a Volksbundba ... Mindig kitértem valamivel: hogy most fáradt vagyok, hogy most kiújult a sebem, meg ilyenek. Egyszer aztán azt mondja, hogy legalább az adományt vigyem el, amit ő a végső győzelem érdekében ad. Mondom, vigye csak el, gazduram, ha már oda szánta. Nem lettem én hitehagyott, vagy antifasiszta, vagy mittudom, csak éppen elment a kedvem: Párizs környékén a partizánok úgy lőttek bennünket, mint a nyulakat, és hiába üldöztük őket, egyet sem találtunk, és akkor a civil lakosságból szedtünk túszokat; paraszt- embert vittünk el a munkája mellől, asszonyokat gyermekeiktől .. . Vigye csak el, gazduram! El is vitte, nemegyszer ... És képzelhetni, mekkora volt a meglepetésem, mikor a front után kiderült, hogy a gazdám ezeket az adományokat az én nevemre íratta!.. Tisztára úgy nézett ki a dolog, hogy én adtam!. . Egy fél évig internáltak, aztán pedig fölkerültem a kitelepítendők listájára. A gazdám meg nem. Elmentem hozzá. Mondom, ez nem igazság, gazduram, mert én az egészbe azért kerültem bele, mert maga küldött. Akkor elkezdett kiabálni, hogy micsoda dolog az, egy ilyen piszkos fasiszta meri őt felelősségre vonni, mikor neki annyit kellett szenvednie az átkos múlt rendszer alatt!? . Úgy mondta, mint a vízfolyás, mintha csak olvasta volna! Ennyi aljasságra se köpni, se nyelni nem tudtam. És kitelepítettek Würtembergbe. Azt mondják, őseink valaha onnan indultak el — bár otthon maradtak volna! Bár sose indultak volna el! — ezt gondoltam magamban eleinte. Aztán már semmi ilyesmit. Nem éreztem jól magam. Szakmát tanultam, megnősültem, szép házat béreltem, de sohase éreztem jól magam ... mindig az itthoni patak, az itthoni fák, a bácskai csillagos ég jutott eszembe. A feleségem is magyarországi volt, bácskai. Kislányunknak sokat beszéltünk szülőföldünkről, és mindig ezt a földet értettük alatta... Hát így volt. Vétettem ez ellen a föld ellen — de le is vezekeltem ... Itt születtem, itt tudok csak meghalni. Itt akarok. ............................................Katymár: — Novemberben jöttek, hogy ki akar partizánkiképzést kapni, ki akar a fasiszták ellen harcolni?. . Suttyó legény voltam, nagyon szerettem a fegyvert meg a lövöldözést, no meg a hitleristákat is gyűlöltem — jelentkeztem. De jelentkeztek innen még sokan, legalább harmincán. Levittek bennünket Szabadkára, és ott olyan kemény kiképzést kaptunk, hogy mondhatom!.. Aztán úgy volt, hogy bevetnek bennünket, de közben Debrecenben megalakult valami magyar kormány és az ellenezte, hogy magyar állampolgárok jugó partizánok legyenek — így mondták akkoriban. Hát nem mentünk a frontra, hanem egy darabig szolgálatot teljesítettünk, utána pedig leszereltek bennünket, az összes magyar- országit, hogy jöjjünk haza. Sokan nem akartunk: én sem. Azt mondtam: végre, itt vagyok az enyéim között, mindenki az én fajtám, az én vérem, és senki sem néz le, senki sem csúfol ki!.. De akkor a politikai biztos elvtárs tartott nekünk egy szép beszédet, hogy nem lehet így felfogni a dolgot, és mi már Magyarországon sem leszünk idegenek, nem lehet, hogy idegenek legyünk, mert itt is demokrácia indul. Meg hogy ők sem hagyják, a partizán elvtársak. Hazajöttünk. Itthon már javában állt a huzakodás a pártok, vagyis a svábok, magyarok és bunyevácok között. Meg telepesek is jöttek nemsokára, igen.. . És minden nemzetiség egy-egy pártot jelentett az első hónapokban: mi, bunyevácok a kommunista pártba léptünk, a tagság kilencven százaléka belőlünk telt ki; a svábok a kisgazda pártot alakították meg; a magyarok pedig a parasztpártba mentek, a telepesekkel együtt. És mondom, marakodtak, hogy melyik párt az előbbrevaló, melyik tett többet a demokráciáért!. . Mi hazajöttünk Szabadkáról és azt mondtuk: egyik se! így nem lehet beszélni a dologról, ez nem hetipiac; teljesen világos, hogy az egyetlen párt, amelyik tett valamit, az a Magyar Kommunista Párt, a többinek tehát hátrább!.. De erre minden okunk megvolt nekünk Katymáron, kérem, hogy ezt mondjuk: nálunk a kommunista alapszervezetnek több mint nyoicszáz tagja volt, Baján se több ebben az időben!.. És ha jöttek a többi pártok, hogy nekik is kell valami, azt mondtuk, semmi! Mert nem a pártról van itt szó, hanem a reakciós érdekekről!.. Különösen a kisgazda pártra haragudtunk: a sváb gazdáknak nagy szájuk volt a múltban is, és most új paripán akarnak belovagolni a demokráciába?!.. Menesztettünk is egy küldöttséget Bajára, meg később Pestre is, hogy telepítsék ki őket; menjenek haza, ha egyszer olyan nagy németek! Hazafiaskodjanak otthon, a saját országukban!.. Mindenütt azt mondták, nyugalom, 32
