Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - Varga Mihály: Miniatűrök
rOui'(ja ^Mihály Miniatűrök KIÁLTANÉK APÁMNAK Félrevert harang, sziréna-búgás, SOS-jelek. Szuronyt szegeznek rám a percek. Kiáltanék neked — de nem merek. Valahol nagyon messze, nem is tudom, hol, évezredekkel ezelőtt talán a fiad voltam, s mentünk együtt, valahol ... EZ A PERC VERS Félek, hogy nincs is, csak álmodom. Szépsége agyonnyom. De az érzéketlen idő felold. A minden és a semmi közt vékony kötél feszül, s ezen az ember táncát közönnyel nézik csillagrendszerek. NOVELLA KÉRDÉS Az isten az idők végtelenjében játék közben elvesztette a világot. Azóta is hiába keresi. Ki ez bennem már megint, ez a nekem idegen? ZSUZSA BETEG Parányi ágyban lázvirág-csokor. S mert látja ezt a Hold, zokog, roggyant tetőkre könnye rácsorog. JAVASLAT Akarsz szép játékba fogni? Szüless meg: éld az életed. NAPLÓ Minden nehéz, változatlanul. És ijesztően gyönyörű. 2 Forrós 17
