Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - ÉLŐ MÚLT - Gál István: Kodály-emlékek
népzenéről szóló tanulmányát Bartha Dénesnek a magyar műzene történetéről szóló tanulmányával együtt (Bartha—Kodály: Die ungarische Volksmusik. Budapest 1943). Kodálynak ez a munkája1956-ban Szabolcsi Bence új német fordításában újra megjelent. Az angol kiadás első elképzelése a Lotz János professzorral tervezett hungarológia-sorozat első kötete lett volna a háborús viszonyokra való tekintettel a stockholmi Magyar Intézet kiadásában. Angol fordítását Pivány Jenő, az amerikai—magyar történelmi kapcsolatok kutatója, a két évtizedig Philadelphiában élt akadémikus végezte. Hosszabb időn át folytattunk vele megbeszélést, hogy teljesen tudományos kiadvány legyen-e vagy a nagyközönségnek is hozzáférhetővé tegyük. Kodály alábbi levelezőlapja erről szól: Postabélyegző: Budapest 62 44. III. 1,16. „Nagys Gál István úrnak Külügymin. Kulturális osztály Bp. I. Krisztina körút 139. V. 1. Kedves Gál! Húzzanak ki mindent, ami külföldi olvasónak felesleges. Lássuk mi marad, s lehet e abból vmi értelmeset kerekíteni A kótapéldákat szaporítani kellene, s azokhoz adódna szöveg is. Csak azzal kellene tisztában lenni, hogy határozottan népszerű, vagy legalábbis /t—% tudományos kiadvány lebeg a szemük előtt. Üdvözli K. Z” Csaknem két évtizedig kellett várni az 1942 óta tervezett angol kiadásra. (Kodály: Folk music of Hungary. Translated from the Hungarian and rev. in accordance with the German edition by Ronald Tempest and Cynthia Jolly. Budapest 1960.) 1945 októberében az egyetem bölcsészeti karának élettani intézetében Beznák Aladár professzor kezdeményezésére, a kormány sürgetésére, a két hete érkezett angol diplomáciai elismerés ünneplésére megalakult a Magyar—Angol Társaság, Kodályt választották elnökévé, engem egyik titkárává. Amikor félévre rá a British Council kötelékébe léptem, egyik első tevékenységem Kodály első háború utáni londoni útjának előkészítése volt. Nem felejtem el örvendező mosolyát, amikor a Providentia Biztosító III. emeletén, a régi Central-kávéház fölött irodánkba jött útja részletes megbeszélése végett. A Magyar—Angol Társaság munkamenetébe nem sok beleszólása volt. Az alapító Beznák Aladár professzor hamar külföldre távozott; választmányi összejöveteleit Fogarasi Béla professzor és Ries István igazságügyminiszter dominálta Kisfaludi-Stróbl Zsigmond és a két munkáspárt vezető publicistáinak társaságában. Károlyi Mihályné ügyvezető alelnöksége az egyre balrább tolódó társaságnak új lendületet adott. Nagy társadalmi eseménye volt Károlyi Mihály örökös díszelnökké választása. 1947 júniusában volt egy gibboni pillanatunk Kodállyal, Az Unesco Magyar Nemzeti Bizottsága tartotta alakuló ülését a Parlament delegációs termében, Julian Huxley jelenlétében. Az ülés előtt Kodály mint a magyar Unesco Bizottság elnöke, Bóka mint a kultuszkormányzat illetékes államtitkára, magam mint az Országos Könyvtári Központ vezetője hármasban beszéltük meg az eseményeket; bár nem ejtettünk szót róla de a jószolgálat derűs elégtétele sugárzott mindhármunkról. Egy évtizedes csönd után 1960 őszén, a magyar—angol kulturális közeledés és együttműködés soha nem látott termékeny és hasznos évtizedének megnyitása Kodály előadásával kezdődött. John Cheet- ham angol követ mint a követségi könyvtár akkori vezetőjéhez, hozzám fordult tanácsért, mivel kezdje meg a könyvtárban rendezendő magyar—angol kulturális esteket. 1960. nov. 2-án Kodály tartotta az első előadást az „Angol vokális zené”-ről. Ha régebben a magyar karénekről, a magyar kóruskulturáról, a magyar énekkarokról írt, egy-egy mondatban mindig utalgatott angliai tapasztalataira, a társas éneklés nagy szervező és összefogó erejére. Ebben az előadásában összegezte angliai élményeit. Első angliai látogatása, 1927 óta egyre inkább meggyőződött, mondta, hogy az Angliáról terjesztett német mondás, „das Land ohne Musik” nem felel meg a tényeknek. A századforduló nagy angol muzsikusai ugyanúgy a népzenéhez fordultak: a modern angol zene nagy korszaka így alakult ki: Egy Handeléhez és Purcellé- hez hasonló nagy korszak nyílt meg Anglia zenei életében a brit népdal kincseit fölhasználó Vaughan Williams, Holst, Walton és Britten alkotásaival. Kodály előadását nem írta le, hanem szabadon adta elő, közben kétharmadánál megszakítva mondanivalóját, hanglemezzel illusztrálta azt. Előadását a háta mögötti könyvespolc mögött magnóra vették föl. Szövege Bónis Ferenc kiadványában olvasható az I. kötet 319—321 lapjain. A 321. lapon levő hézagba illeszkedik az az itt közölt szöveg, amely a hanglemezek szerzőit vagy a műveket sorolja föl az elhangzás időtartamának percnyi-másodpercnyi megadásával. Ezt a jegyzetet, amelyet közben kezében tartott, az előadás után kérésemre nekem ajándékozta: Nyár 2 db 3945” Alleluja XIV. sz. 1D U Forrós 49
