Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 2. szám - Buda Ferenc: A költő nemcsak a halál rokona - FIATALOK - Major Máté: Baja, Szent Antal utca (I.)

Előbbinél négy fiú, egy lány, utóbbinál egy fiú, egy lány jelentette a családot. Weidinger Zsiga, a legidősebb fiú és Gogó (Margit) Pesten élnek. Pali elpusztult, Mimi (Imre) pedig már jóval a második világháború után halt meg, miután a Weidinger birtok elvesztésével, eléggé alacsony szinten próbálta

— hiába — egzisztenciáját biztosítani. A legfiatalabb Sanyi volt, talán a legszimpatikusabb gyerek a családban, aki Svájcba majd Hollandiába mentette át életét, de aztán, 1956 körül ötven éves korában ő is meghalt. Sanyi feleségemnek volt évfolyamtársa a gimnáziumban, és jóbarátja. Mimi vette feleségül a Kabdebó család (ha jól emlékszem, egykori katonatiszt családja) három lánya közül a középsőt, llust, aki két lánytestvérével, az idősebb Babával és a fiatalabb Erzsókkal, meg három fivérével, Gézával, Öcsivel és Bocival, sajátos színt jelentett a „jobb” bajai társaságban. Az a tény, hogy ennek a jellegzetesen dzsentroid családnak tagjai közül három — Baba, llus és Boci — zsidóval léptek házasságra, mutatja, hogy a húszas évek második és a harmincasok első felében még viszonylag mennyire érintetlen volt a faji előítéletektől a bajai társadalom. (Csak a második világháború után, amikor exhumálták, s a Farkasréten temették el kiváló tehetségű fiatal építész kollégánkat és barátunkat, Weltzl Jánost — akit saját lakásán ért a halálthozó repülőbomba — derült ki, hogy János közeli rokona volt Weidingeréknek. Zsigával ott találkoztam utoljára. A másik nagyház, a Milkó ház gyerekei közül Péter sorsát nem ismerem, Panniét is csak annyira, hogy egy Vázsonyihoz ment feleségül és Pesten él. Emlékeimben egyébként különös szerepe egyiknek sincs.

Az említett Prigly-házat (25. sz.) melyről még bőven lesz szó, a Ladányi-ház (23) és a korábbi Vojnich- ház (27) fogta közre. Előbbit kapualja egy kisebb és egy nagyobb házrészre osztotta. A nagyobban lakott egy ideig Fehér Jenő mérnök — aki, amíg tehette, a város szolgálatában dolgozott — és családja. Két gyereke közül Marika ma is Baján él, a másik Gyuszi, elpusztult. Marikának több udvarlója volt annak idején, köztük Babay Jóska, a „költő”, aki talán a negyvenes években Pestre települt, itt is verseket írt, ivott és kiskocsmákban zongorázott, amíg éit. Kis verseskötetét, melynek javát Marikának szentelte, valahol még mindig őrzöm. Gyuszival — öt esztendővel idősebb volt nálam — a húszas évek második felétől jó barátságba kerültem, de róla még beszélek. A ház kisebb részében

— azt hiszem, az egész ház egyébként az övé volt — dr. Ladányi Mór orvos lakott öreglány húgával. Magas kora ellenére is praktizált, és úgy él emlékezetemben, mint zsugori és pedáns öregúr. Zsugoriságáról különös emlékem nincs, de pedánsságáról igen. Szomszédságunk idején egy döglött egeret csomagoltunk be elegánsan, selyempapírba, s letettük Ladányi bácsi kapuja elé. Aztán lestük, hogy mi történik. Az öregúr kijött, rögtön észrevette a csomagot, kíváncsian kipakolta, és — óvatosan megfogta az egér farkát, elsétált vele a következő házig, ott dobta el.

Ha csak név szerint is, a Prigly családot is itt mutatom be, életem első tíz esztendejében ők is a Szent Antal utca színpadának szereplői voltak. Prigly Károly bácsi fiatalabb korában tűzoltóparancsnoka is volt Bajának, a család képei között láttam csoportképen — gyakorlat közben — és önállóan is délceg tűzoltóegyenruhában. Felesége, született Háy Gizella, mióta ismertem, eléggé molett néni volt, és szelíd férjével szemben energikus, perlekedő, hangos természet. Náluk is szép számmal született gyerek: Jenő — nővérem későbbi férje —, Anti, Feri, Gizi, Karcsi, Béla, Jancsi a teljes sorozat, akik közül Anti az első világháborúban, Jenő az ötvenes évek derekán, Karcsi pedig épp most (1968-ban) halt meg.

Még a Ladányi-ház előtt volt az a ház (19, v. 21. sz.), melynek előkelőbb utcai frontján Lőwinger Jenő, a Bajai Kereskedelmi és Iparbank vezérigazgatója lakott nejével és András nevű fiával. (Ennek a Banknak volt ,,pénztárnok”-a, talán hetven éves koráig, Prigly bácsi.) A család „előkelő”-ségével, tagjainak hebroid exteriőrjével, hanghordozásával, jellegzetes sejtje volt az utca társadalmának. E ház hátsó részében lakott Pintér néni, a kalocsai törvényszék ügyészének, dr. Pintér Józsefnek édesanyja, akinél unokái, Laci és Imre gyakran nyaraltak, s akikkel itt meg Kalocsán éveken át remekül játszottunk. Laciból pap lett, hosszú ideig Baján káplánkodott és plébánoskodott, aztán bekerült a kalocsai érseki udvarba, s mint érseki helynök halt meg 1967-ben. Imréből építész lett, annak idején együtt laktunk a budai Ráth György utcai Grecsák-kollégiumban, s később művészettörténeti doktorátust is szerzett, nemrég ment nyugdíjba. Mamájuk, a fiatalabb Pintér néni, testvére volt Jánossy néninek és Nicolaus néninek, két bajai családanyának, Édesanyám —főleg öregkorában — barátnőinek. Mindnyájukról lesz még szó.

A Prigly-ház déli oldalához csatlakozott az első Vojnich-ház (27. sz.), melynek nem volt kapualja, kerítéssel kötődött a másik szomszéd tűzfalához. Vojnich Máté főszolgabíró lakott a házban, feleségével, Giza nénivel és három gyermekével, Zsigával, Klárival és Lacival, akikről szintén fogok még beszélni. Itt most csak annyit, hogy Máté bácsitól — aki inni, enni, vadászni szeretett, és szép időben órák hosszat pöfékelt hosszú szárú pipájából a Szent Antal utcával párhuzamos Erzsébet királyné utcában álló, emeletes hivatala előtti pádon — kaptam szép nevem a „szentkeresztség”-ben, s hogy Giza néni tartott keresztvíz alá. Zsiga is, Laci is jogász lett, előbbi hét, utóbbi négy évvel volt idősebb nálam. Zsiga később sokat ivott, meg is halt, Laci szolgabíráskodott is előbb, utóbb segédmunkásként dolgozott. Klári apácának készült, s aztán mégis férjhez ment Horváth Béla mérnökhöz, aki a város műszaki tanácsosa volt egy darabig, s hasonlóképpen jámbor, túlbuzgó katolikus, mint a felesége. Ebből a házból még akkor, amikor mi a Prigly-házban laktunk, költöztek át Vojnichék a szemközti, jóval tekintélyesebb második Vojnich-házba (26. sz.).

34