Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - SZEMLE - Szabó János: Uitz hazatérése
akire csak szüksége van. A lányának egy faluból elszármazott orvos a vőlegénye. Az orvos bátyja már szintén benne van a .„buliban”. De meg kellene még rontani az apját is, az öreg juhászt, hogy azután a két család végképp összeszövetkezve, véd- és dacszövetségben egymáshoz kötve birtokolja a falut. Végh Antal szándéka ennek a gengszter-feudalizmusnak a megmutatása és az ellene való lázítás volt. S mert az igazság nevében akar szólni, meg kellett mutatnia azt is, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Az elnök terve többszörös csomópontokon bukik el. A lánya valamiféle makacs, de elkésett, s ezért keresztülvihetetlen tisztaságvággyal készül a házasságra. Bevallja a vőlegényének, mi folyik a faluban. A fiú erre kijózanodik. Hisz úgyis mást szeret, de eddig nem volt ereje bevallani. Leküzdhetetlen szerelem fűzi a sógornőjéhez. Amikor a tanyán, a fiú szüleinél a két család már az esküvőben készül megállapodni, minden kipattan. Ebből a helyzetből nincs kiút. Az orvos megszökteti a bátyja feleségét, de otthon minden összeomlik. A nagyobbik fiú már előbb beszennyeződött, s amikor az apát is bekeríti az elnök, az öreg juhász elkeseredésében megöli. Talán ebből a rövid összefoglalóból is látható, hogy az eredeti szándékhoz képest túlságosan sok szál bonyolódott itt össze azért, hogy cselekményből legyen összeilleszthető a sötét kép kerete és emberi sorsok hordozzák a mondanivalót. Valóban, nagyon sok fontos gondolat kimondására ad alkalmat a történet Végh Antalnak. Az alakok azpnban mégsem élnek. Vagy egészen feketék, vagy egészen fehérek. A darabnak csupán hét szereplője van, de gyakran túlságosan sokan vannak a színpadon így is, mertegyikük-másikuk hosszú időn át nem szól, nem vesz részt az eseményekben nem tud magával mit kezdeni. Különösen a második felvonás első képében érezhető, hogy — ez a csomópont — sok mindent nem a szereplők, hanem végered nényben maga az író mond el. Pontosan, meggyőzően világosan, de nem természetesen hangzik a színészek szájából nem a drámai helyzetből következően, hanem inkább úgy, mintha publicisztikából idéznének. A darab nem tud életre kelni igazában. Nem az valóságos, ami történik a színpadon, hanem amit mondanak. Az azonban hat, mert igaz. Az életszerűséget még két dramaturgiai hiba rontja. Az egyik az öreg juhász megkísértése. Arról van szó, hogy hajnalban, lopva át kellene adnia az elnöknek egy bárányt. De először is akkora disznó- ságokhoz képest, mint amilyenek ebben a tsz-ben folynak, ez igazán potomság. Másrészt pedig egy bárány elsinkófálásához igazán nincs szüksége az elnöknek a juhász közreműködésére, elintézheti egy hamis papírral is. A darabban ez az egész csak arra való, hogy végre az öreg is brancsbelinek érezze magát, ha rálépne erre a nem nagyon veszélyes és nem is túlságosan ügyes aknára. A másik dramaturgiai hiba a vérmérsékletünktől és ízlésünktől egyaránt meglehetősen idegen rokoni szerelem. Oidiposz komplexus, testvérházasság, sógornő iránti szerelem egészen rendjénvaló egy görög drámában. Esetleg modern nyugati darabban is. De nálunk, Közép-Európában annyira rendkívüli az ilyesmi, hogy hihetetlen is, meg viszolyogtató is. A jelen esetben pedig kétszeresen valószínűtlen Margit, a sógornő, tanyai parasztasszony, tíz éve férjnél van, két gyereket szült. Dolgozik hajnaltól vakulásig, tehenet fej, almoz, kukoricát kapál, veteményes kertet túr, mos, főz. Se ideje, se pénze önmaga „karbantartására", hiszen az alapképlet egy termelőszövetkezet, a legrosszabbak közül. Bármennyire is más ma már a parasztság élete, nehezen hihető, hogy ez az asszony vonzó maradhatott egy fiatal orvos számára, ha mégannyira is megőrizte ez a fiatalember ragaszkodását a múltjához. Nem akarja elhinni a néző ezt a szerelmet, különösen ha tekintetbe veszi, hogy a történet idején, a hatvanas évek elején a paraszti életforma, az igények változása jóformán éppen csak megindult. A legkiemelkedőbb alakítás Moór Marianné, Margit szerepében. Csendes szavában, hallgatásaiban erő és szenvedély van. A figura ugyan képzelt, de ő életteli. Jánoky Sándor öreg juhásza is rokonszenves és megragadó. A feleségét alakító Mojzes Máriával és az idősebbik fiút alakító Fekete Tiborral ők képviselik a darabban a hihető, valóságos — mert szenvedő és küzdő — eleven embereket. Major Pál (a tsz elnök) Csomós Mari (a lánya) és Piróth Gyula (a vőlegény szerepében) hálátlan feladatot kapott. Szerepüket nehéz volt megformálni, igazságtalanság volna tehát nekik felróni, hogy nem is sikerült. Turián György rendezése bizonyára éppen a hitelesség, az elfogadtatás érdekében naturális hatásokra törekedett. Borcsa István díszletei ezt sajnos még hangsúlyozták is. Mester László UITZ HÁZ AT ÉRÉSE Egy művész hazatért. Túl nyolcvanadik évén. Már-már a sokat emlegetett de alig-alig látott tekintély múmia-pólyáit kellett széthasogatnia az alkotások eleven valóságának. Nem ment nehezen. Az a tény, hogy csaknem félévszázados szünet után újra nyilvánosság elé kerültek Uitz Béla művei Magyar- országon, kényszerűen elhagyott hazájában, nemcsak hogy nem tépte meg a személyét körülvengő legendákat, de a legendák mélyen átélt igazsággá változtak mindenki előtt, aki gondolkodva zarándokolta végig Galéria-beli retrospektív tárlatát vagy akár csak azokat a kamarakiállításokat, amelyek a vidéki múzeumokba — így Kecskemétre is — eljutottak. Micsoda élet! Szüntelenül az értelmes cselekvés viharsebes sodrásában. A bácskai Mehala faluból el95
