Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - FEKETE ÉVEK - Gergely Ferenc: A világgazdasági válság hatása a bajai szegénység gyermekeinek életviszonyaira
nél is, meg az előléptetéseknél is, a többgyerekes családapáké legyen az elsőség. 5. Diákokat lakásra és étkezésre csak olyan családokhoz engedjenek, ahol erre igazán rászorulnak. Ez volt a helyzet, ilyenek voltak a lehetőségek 1932 őszén. A város szegénygyerekei - több mint ezer kisgyerekről van itt szó, nem is szólva a középiskolákról, ill. a végzettekről - fáztak éheztek, egészségük egyre romlott és a kétségbeesett szülők — maguk is puszta létükért küzdöttek - nem tudtak segíteni rajtuk. Mit tehettek a szegények között is legszegényebbek? Nap mint nap nyakukba vették a várost. . . Koldultak. A nehezen múló hétköznapokat - különösen a téli hétköznapokat - csak elvétve tarkította egy-egy ünnep. Ilyenkor az emberek képtelenek voltak elfeledkezni ezekről a tragikus életre kárhoztatott kicsinyekről. „Mikulás bácsi idén is ellátogat kis barátaihoz, pedig az áldatlan gazdasági viszonyok mélyen lecsökkentették a mennyei költségvetés teljesítőképességét.” Kik s hogyan próbáltak segíteni a városi szegénység helyzetén? Természetesen itt csupán a közvetlenül a gyermekeknek nyújtott támogatást említjük, s nem teszünk említést a segítségnek azokról a módozatairól, amelyek a szülők megélhetési viszonyain keresztül mérhetők. A támogatásnak két fő formáját különböztethetjük meg, az állami és társadalmi támogatást. Az állami támogatás abban nyilvánult meg, hogy a város - tekinetet nélkül a szükségletek alakulására - költségvetésében 7000 pengőt biztosított az arra rászoruló gyermekek felruházására, tanszerekkel való ellátására, valamint ingyenes napköziotthoni ellátást, elhelyezést biztosított - elsősorban a téli hónapokban - a legszegényebbek részére. Társadalmi segítségen mi a társadalmi egyesületek karitatív munkáját értjük. A táplálkozás javításában rendszeresen vettek részt az arra elsősorban hivatott egészségügyi intézmények, szervek. Már 1929-ben szervez a TBI 5-6 hónapig tartó ingyentej-akciót. Iskolánként 30 gyerek kapott meleg tejet, szalmaszállal. Ennek lebonyolítása 1600 pengőt vett igénybe. Mennyiben fedezte a szükségleteket? Érdemes volna - írja az akcióról hírt adó lap - ezt a tejakciót a jelenleginél legalább tízszer jobban kiszélesíteni úgy, hogy Baja város adjon ehhez pénzt. Ez volna az igazi szociálpolitika. Ha a város nem is, a tisztiorvosi hivatal 1931-ben 9372 liter tejet adott „védettjeinek”. A TBI pedig 1932-ben 1 hónap alatt 930 litert. A józsefvárosi iskolában 60 gyerekről derítették ki a nevelők, hogy délig semmit sem ettek. A helyi Önsegélyező Hitelszövetkezet s példájukon felbuzdulva később az egyházközség és néhány áldozatkész család vállalta, hogy a 60 éhező gyereket minden évben húsvétig, ill. május elsejéig meleg tejjel és kenyérrel látja el. A vállalást - újsághírek bizonyítják - teljesítették is. A legkisebbek napköziotthonban való elhelyezését, teljes ellátását, s így a szülők teljes tehermentesítését is elsősorban a téli hónapokban igyekezett megoldani a város. Baján egyetlen napközi volt. A növekvő szükséglet láttán tervbevették a második felállítását is, de a pénzügyi fedezet hiánya megakadályozta a kivitelezést. Miért volt szükség díjtalan ellátás biztosítására? A napközibe felvett gyerekek után fejenként 20-30 fillért kellett fizetni. Azok a szülők, akiknek elsősorban kellett biztosítani a gyerekek elhelyezését, még ezt az ösz- szeget sem tudták megfizetni. Ezt igazolja az a tény, hogy amikor minden év márciusában, a munkavállalás időszakának kezdetén, ismét fizetni kellett volna, a szülők kivették gyerekeiket. A létszám a „lehetőségek idején” 30 fölött mozgott, sőt 1931 tavaszára már elérte az 54-et. Ennek emelkedését ebben az 90
