Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - VALLOMÁS - Járitz Józsa: Egy művész útja
^áritz Qózia Egy művész útja 1893. február tizenhetedikén születtem. Legrégibb emlékeim Nagybecskerekre nyúlnak vissza, ahol anyai nagyszüleim éltek. Házuk a főutcán volt, ott volt nagyapám magas színvonalú férfidivat üzlete. Ezenkívül kalapgyára és nagy szőlői voltak a Bega folyó partján. Gazdag ember volt Liptay István, de hogy milyen gazdag volt, azt csodálatosképpen harminc évre rá Párizsban tudtam meg egy jugoszláv fiatalembertől, akit az Avenue Champs-Elysés egyik mellékutcájában levő tánciskolában ismertem meg, ahol főképpen Oroszországból menekült, sokszor magasrangú egyének tanítottak, akiktől akkoriban hemzsegett Párizs. Ő ismerte Nagyberecskereket, és amikor említettem nagyapám nevét, „de hiszen az Nagybecskerek leggazdagabb embere volt” kiáltott fel meglepve. Ezt azért szegezem le, mert a gazdagság egész életemben kerülgetett, vonzottam, beleszülettem, és kitartott mellettem a legnagyobb nincs- telenségben is. Mindezeken keresztül jöttem rá, hogy a gazdagság—tulajdonság! Én ezzel a tulajdonsággal rendelkezem. Nem is éreztem magam szegénynek soha, pedig az voltam, mert pénzem nemigen volt soha. A pénz az elkerült, de a gazdagság mellettem maradt. Sokszor csodálkoztam, hogy kereskedő őseinitől nem ragadt rám több. Pedig ragadt. Tudok a pénzzel bánni és ez segített át jóformán mindenen. Soha rabja nem voltam, mindig uralkodtam felette. És ezáltal szabad voltam. Liptay István nagyon érdekes ember volt. „Valaki” volt. Nagyon jó ember. Szüretkor egész Nagy- becskereket elárasztotta ajándékszőlővel, nagyon takarékos volt, magára főképpen. Bőkezű másra. Imádta a zenét. Ő vitt először operába. A Faust-ot néztük végig a kakasülőről. Mesélték róla, hogy egy operaelőadás miatt felutazott Bécsbe, ahonnan mindég fejedelmi ajándékokat hozott nagyanyámnak, de utána mindig nagyon lehangolt, sőt búskomor volt. (Már én nyugtalankodtam benne.) Harmadik osztályon utazott. Egyszer, amikor megkérdezte tőle valaki, aki ismerte —Warum reissen Sie Herr Liptay dritter Klasse? — ! —Weil keine vierte Klasse gibt — felelte ő. Ilyenfajta humora volt az apámnak is. De ugyanakkor kitaníttatott egy szegény fiatalembert a gyógyszerészetre, aki ezt maga mondta el nekem és aki Pesten később egy nagy és jelentős gyógyszertár tulajdonosa lett. De ilyen volt az apám is, ő meg a tönkrement kereskedőket támogatta tömegesen. Volt egy telke pl., s a mellette levő ház tulajdonosát kötelezték a háza melletti építkezésre valami falbeomlás miatt. Apám olcsón adta oda a telket. Mikor megkérdezték, miért tette, azt felelte: „nem lehet visszaélni egy embernek a megszorultságával.” Apai nagyapámról nem sokat tudok. Apám gyakran emlegette anyját, aki nagyon .kiváló ember lehetett. Annyit tudok, hogy ők elszegényedtek és csak bátyját taníthatták ki, aki építész lett és akit apám egész életében támogatott. De támogatta szüleit is. Nagyon jó gyerek volt. A jóság és erő 111
