Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Sebestyén Erzsébet: Petőfi István kiadatlan levelei
Sebestyén Dávid cikke „A legszeretettebb Atya s a legszeretettebb Anya” megtalált sírjáról címmel az Életképek 1876. évi 136. számában jelent meg. A befejezését — Petőfi István kívánsága szerint — megváltoztatta. Az a felhívás, amely a nemzet lelkiismeretét akarta ébresztgetni a sírok gondozására, elmaradt. Petőfi István érzékenységét is kímélni akarta a cikk írója azzal, hogy egyszer sem mondja ki a Petőfi nevet, bár természetesen minden olvasó tudta, kikről van szó. A második levél 1876. december 27-én íródott. Előzménye, hogy Sebestyén Dávid két tanítványával Pestről üdvözölte nevenapja alkalmával (december 26.) Petőfi Istvánt. Válasza azonnal esedékessé vált: a december 30-i Dávid napra. A kedves levél a tanítványoknak is szól, és sok mindent elárul Petőfi István egyéniségéről. A „fergeteg” az egyik tanítvány, aki bizonyára sok gondot adott a nevelőnek, s a levél utolsó mondata biztatás akar lenni a fiatal pedagógus jóbarátnak: „Megérem még azt az időt, midőn tisztelhetem a fergeteg ’s viharból lett szelíd szellőt.” Kedves Barátaim, Öcséim! Nem veszik rossz néven tőlem, hogy három engemet megtisztelő leveleikre egy levélben válaszolok. Egy az istenök, egy a hitük, egy a kívánságuk — ti. hogy én sokáig éljek, és még boldogságról is beszélhessek. Köszönöm, elfogadom, — ha odafent is úgy van elhatározva mint ifjú meleg szíveikben. Csak egészségem megmaradjon ’s számlálhassak ily — nem csuklyában járó — barátokat, mint minőkkel hál’ istennek — dicsekedhetem, majd csak leélem panasz nélkül hátra levő napjaimat. Midőn én mindazon jókat, miket nékem kívántak, viszont Önöknek is épp oly jó szívvel kívánom, arra kérem Önöket: tartsák fel részemre jövőben is ifjú, meleg baráti érzelmeiket. Míg tiprom e rögös — de azért szent — haza földjét, míg napom tart: kedveljük egymást ’s a felebaráti szeretet napjának üdítő sugaraiban melengessük szíveinket. — Nékem, mint kinek szíve már halkabban — de azért híven — ver, szükségem van a forrongóbb szívek irányombani érzelmére. Ne vonjanak keresztet ebbeli számításomba. Ugy-e hogy ezt nem teszik? Hármok közül annak, ki mint a fergeteg, mint a’ vihar rohant meg nevem napjának estéjén, az a’ speciális mondani valóm van: hogy én szeretem a fergeteget, a’ vihart, — annak is meg van az ő fenségessége, haszna is, — habár gyakorta szitkozódom is reá, midőn búza keresztjeimet, vontatóimat, kazlat ’s asztagjaimat korlátlan hevében megtépázza; — de azért jót is tesz, mert a nagy hőség tikkasztó nyomásától megszabadítván, felüdíti a levegőt 's a növényzet életét. A' haza szívéből kiindult fergeteg, vihar, mely ezúttal a’ posta-táska szerény terében érkezett Csákóra 's e szerint zár alatt tolakodott be szobámba, minden kártétel nélkül halt el kezem között. Mint említém is már fentebb, szele jótékonyan hatott szívemre — a két szelíd szellő kíséretében; míg más felől támadó helye is megszabadult a meggyűlt és feszítő érzelmektől közlése következtében. Jótékony hatása tehát ezúttal is bebizonyult. Egyéb iránt, — megérem még azt az időt, midőn tisztelhetem a fergeteg s viharból lett — szelíd szellőt. Isten áldja Önöket, fogadják barátjok ’s tisztelőjük szíves üdvözletét. Petőfi István Csákó. Debr. 27. 76. A verses köszöntő 1877. december 30-ra készült. Sebestyén Dávid 1877 karácsonyán is Csákón volt tanítványaival. 1877. december 29-én este Petőfi István Dávid-napi vacsorát rendezett; ezen ő maga olvasta fel versét. Bajza József 1909-ben adta ki Petőfi István összegyűjtött verseit (Petőfi könyvtár). Ebben a verseket két korszakra osztja: 1. 1848—1858-ig. Ez szép kis gyűjteménye Petőfi István lírai költeményeinek. Megtalálható itt az említett Temetőben című költemény is. 1858-ban felhagy Petőfi István a verseléssel, s később 47
