Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HAZAI TÜKÖR - Welther Dániel: A foglalkoztatottság néhány kérdése a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben
Általában a mezőgazdaság, de különösen a termelőszövetkezetek vetésszerkezetében az elmúlt 5—6 év folyamán ment végbe jelentős változás. Legjelentősebb a kertészeti kultúrák területének növekedése. A vetésszerkezet alakulását befolyásolta, hogy a termelőszövetkezetek milyen gépekkel rendelkeztek. Az állattenyésztés strukturális változására legjellemzőbb a baromfitenyésztés ágazati termelési értékből való részesedésének növekedése, amely csaknem akkora, mint a szarvasmarháé. 3. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése óta a mezőgazdasági keresők zöme a szocialista szektorban dolgozik. Az állami gazdaságokban dolgozó munkások és alkalmazottak száma mintegy 20 százaléka az összes mezőgazdasági keresőknek. A szövetkezeti szektor aktív keresőinek száma mintegy 76 százaléka az összes m ezőgazdasági fogIal koztatottaknak. Jelentősen megváltozott a mezőgazdaság aktív keresőinek kor és nem szerinti összetétele is. A mezőgazdasági kereső népességen belül kisebb a 15—39 évesek aránya, mint a nem mezőgazdaságban foglalkoztatottaknál. Az 50—60 éves keresők számaránya nagyobb lett a mezőgazdaságban, mint más népgazdasági ágakban. Bács-Kiskun megyében a 15—39 évesek aránya a termelőszövetkezetekben az 1962. évi 26 százalékról 22 százalékra csökkent, a 60 éven felüliek aránya pedig az 1962. évi 37 százalékról 1967-ben 40 százalékra növekedett. Az aktív keresői létszámot lökésszerűen csökkentette az idős tsz-tagok nyugdíjazása. Míg 1960-ban 83 000, 1966-ban 379 ezer volt a nyugdíjasok száma, tehát négy és félszer nagyobb, mint hat évvel korábban. Ehhez a problémakörhöz tartozik, hogy a mezőgazdasági munkaerőnek nincs elegendő utánpótlása a parasztfiatalok köréből. 1949—1959 között még megvolt ez az utánpótlás, 1960 és 1964 között már hiányzott. Az utóbbi években a javulás számottevő, de ez az utánpótlás a korábbi évek hiányzó fiataljait egyelőre nem pótolhat- hatja. A következő számarányok az ifjúságból történő munkaerőpótlás mértékét mutatják: A munkába lépő ifjak száma a természetes fogyás százalékában: 1949 1955 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 TóÖ 161 16 24 45 58 89 1ÖÖ ÍÖ5 A szövetkezetekbe való visszaáramlás jelei is fellelhetők. Sőt, annak ellenére, hogy az aktív keresők létszáma az elmúlt évben is (1968) tovább csökkent (országosan 20 000 fő), ez a visszaáramlás fokozódása mellett következett be. Ezek a javarészt szakképzett, nagyüzemi tapasztalatokkal rendelkező munkavállalók jelentős mértékben javítják a mezőgazdaság szakképzett munkaerőállományát (fiatalították is azt — bár ennek mértékére még nincsenek statisztikai adatok) és így elősegítették a termelőszövetkezetek elsősorban melléküzemági tevékenységét. A visszaáramlás pozitív vonásait igazolja a kecskeméti termelőszövetkezetek példája is, amely szerint 1968-ban 382 fő lépett a szövetkezetekbe, s közülük 284 fő (74 százalék) 40 évnél fiatalabb. A megyében az elmúlt év első kilenc hónapjában a termelőszövetkezetekbe belépők 70 százaléka 40 év alatti volt. A mezőgazdaságból való ki- és beáramlás azonban tulajdonképpen nem más, mint része a népgazdasági szektorok közötti természetes munkaerőáramlásnak, amely rövid időszakot tekintve a mezőgazdaság részére mutathat pozitív egyenleget. A munkaerőáramlás alapvető tendenciáját nem ez, hanem a be- és kiáramlás egyenlege határozza meg. Az utóbbi pedig hosszabb időszakban a mezőgazdaság számára negatív. A fiatalabb korosztály a mezőgazdaságból való kiáramlásának egyenes következménye a szövetkezeti tagok átlagos életkorának növekedése. 76
