Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HAZAI TÜKÖR - Welther Dániel: A foglalkoztatottság néhány kérdése a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben
70either ^Dániel A foglalkoztatottság néhány kérdése a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben Az aktív keresők számának alakulása a mezőgazdaságban A felszabadulás előtti Magyarország legégetőbb és egyszersmind megoldhatatlan társadalmi gondja volt a munkaalkalom, a foglalkoztatás hiánya. Ismert a kapitalista gazdaság ama sajátossága, hogy — elsősorban a falusi lakosság körében — létrehozza a viszonylagos túlnépesedést (a három millió koldús Magyarországa), a munkanélküli tartalék sereget —, s ezzel együtt a nyomort, a kilátástalanságot. A felszabadulás óta eltelt csaknem két és fél évtized alatt a helyzet teljesen megváltozott: a foglalkoztatottság erőteljesen növekedett. Ha helyenként még találhatók a társadalmi termelés szempontjából felhasználatlan munkaerő-tartalékok (elsősorban az iparilag fejletlenebb területeken), hol van már a munkanélküliség réme? Világméretekben tapasztalható, hogy ugyanakkor, amikor a foglalkoztatottság színvonala általában növekszik, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma csökken. Ez a tendencia Magyarországon a századfordulótól kezdve sajátos módon érvényesült. 1900-tól 1950-ig, a relatív csökkenés mellett nem mutatott csökkenő tendenciát a mezőgazdasági keresők abszolút létszáma. Csak a szocialista iparosítás megkezdése után vette kezdetét a mezőgazdasági keresők létszámának csökkenése. Annak ellenére, hogy 1949 és 1966 között a mezőgazdaság aktív keresőinek száma lényegesen, csaknem egyharmadával csökkent, a foglalkoztatottak száma a népgazdaság szintjén 930 ezer fővel, azaz 23,1 százalékkal növekedett. (Az iparban egy millió 51 ezer fővel — 122,8 százalékkal, a szolgáltatás jellegű ágakban pedig 552 ezer fővel — 56,6 százalékkal.) A szocialista iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és az utána kibontakozott gyors technikai fejlődés jelentős strukturális változásokat okozott a foglalkoztatottságban. Míg 1949-ben az iparban és az építőiparban a foglalkoztatottak 21,3 százaléka, a mezőgazdaságban 54,4 százaléka található, addig 1966-ban az előbbi népgazdasági ágak aránya 38,5, illetve 30,7 százalékra változott. Ha az aktív keresők számát 100 lakosra vetítjük, akkor ez az egész népgazdaságra vonatkoztatva az 1949 évi 44 főről 1966-ban 49 főre növekedett. Az iparban és az építőiparban 9-ről 19 főre, a mezőgazdaságban 24-ről 15 főre csökkent. Bács-Kiskun megyében 100 lakosra vetítve az aktív keresők számának növekedése az ipari kategóriában az országos átlagnál nagyobb léptékű, hiszen az említett időszakban 4-ről 11-re, a mezőgazdaságban viszont kisebb mértékű a csökkenés: 34-től 29-re. Bács-Kiskun megyében — az adottságok eltérő vonásai következtében — a változás nem egyezhet meg az országossal. Az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak aránya 1949-ben 9,6 százalék; 1960-ban 15,7 százalék; 1966-ban 21,9 százalék. Ebből egyenesen következik, hogy még nagyon jelentős a mezőgazdaságban munkát találók száma. Az arányok átalakulása azonban ebben a tekintetben is figyelemre méltó. 1949-ben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 77,3 százalék; 1960-ban 66,6 százalék; 1966-ban 57,3 százalék. Tehát 1966-ban az országos átlagfoglalkoztatottsághoz képest az iparban és az építőiparban 56,8 százalékkal alacsonyabb, a mezőgazdaságban viszont 53,5 százalékkal magasabb a foglalkoztatottság, illetve az aktív keresők száma. Bács-Kiskun megyében a mezőgazdaságban foglalkoztatottak az országos átlag74
