Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám - HAZAI TÜKÖR - Nagy Piroska: Halasi cigányok között
Qliiytj r[)iv(nUu Halasi cigányok között Hétköznap volt, nagy nyári dologidő. Siető emberek a kiskunhalasi utcákon. Akkor pillantottam meg a főtéren egy nagy fa alatt ülve, mint a gondtalan lustaság ébenfa szobrát. Élénk színű selymekbe ütközött fiatal cigányasszony, karján barna csecsemő. Mozdulatlan volt, mint egy indiai szobor, már órák óta hűsölhetett a parkban, s bizonyos, hogy még később is itt találom, esetleg már többed- magával. Szép volt piros, sárga és zöld selyem cigányos ruháiban, mezítláb s hirtelen kíváncsi lettem: hát az otthona, milyen lehet? A tanácsnál azt mondták, cigányügyben forduljak a vajdájukhoz, Macskási Józsefhez, aki ugyan nem cigány, hanem a munkásmozgalom veteránja, s tréfásan emlegetik vajdának, mert a legnehezebb társadalmi munkát vállalta: a cigánynegyed patronálását. Macskási József nyugdíjas, a fáradhatatlan, örökifjú emberek fajtájából. Beiratkozott ugyan a nyugdíjas klubba, de kétszeri látogatás után úgy vélte, nem nekivaló itt kártyázgatni, olvasgatni, rengeteg tennivaló várja a városban. Pl. a Harangos-telep felszámolása, a hatszázéves probléma végső elrendezése, amely különösen nehéz helyzet elá állítja a halasi tanácsot. Ugyanis ebben a 29 000 lakosú városban több mint ezer cigány él, jóval több, mint az ország más városában s sokkal elmaradottabb körülmények között, hiszen még a század elején is sátorban laktak a leghidegebb télben is. Macskási József könyvei és virágai között ült, mikor bekopogtattam, de azonnal vette a botját és kis pörge kalapját: — Mehetünk máris a Harangos telepre. Bár nyugodtan hívhatnák haragos telepnek is, ez a város legszikesebb, legsivárabb része. Itt mindig fú a szél s nagy esőzések idején itt pusztít legjobban az áradat. Valaha tó volt itt, a Harangos tó, de lecsapolták. A tóból szigetként emelkedett ki a cigánynegyed. Mivel sziget volt, nem terjeszkedhetett a telep és sűrűn épültek egymás mellé a földkunyhók, putrik. 84 lakás van még itt s minden lakásra legalább 7—8 ember jut, de télvíz idején mikor 10—15 putri is összedőlt egyszerre, előfordult, hogy 28-an is összezsúfolódtak egy putriba. A cigány a másik cigányhoz jószívű és megosztja az utolsó falatját is. De a holnappal nem törődik. A cigánycsaládok egyharmada már beköltözött a városba, de több mint hatszázan élnek még a telepen. Pontos létszám megállapítása lehetetlen a nagy hullámzás miatt. A családok többsége a nyári hónapokban szétszéled Kistelekre, Bócsára, Tázlárra, Tuzsérra, Bordányra, Inokára, Zsanára stb. Én régóta figyelem a cigányok életét, mert a politikust minden kell, hogy érdekelje. Én pusztai pásztorként fiatal koromban sokat beszélgettem vándor cigányokkal. Köztük is voltak értelmesek és megkérdeztem tőlük, miért nem próbálnak asszimilálódni, miért nem adják iskolába, majd ipari tanulónak a gyermekeiket? Én tudtam, hogy ők duplán elnyomottak, hiszen még ha meg is fogadták a cigányt, kisebb munkabért kapott mint más. Miben különbözött sorsuk a gyarmati népektől? És hiába beszéltem a férfiaknak, azt felelték, minden hiába, a cigányról azt tartják, hogy lop, hiába próbál becsületesen élni, nem hisznek neki s utóbb kénytelen is rávetemedni a lopásra. Az meg egyenesen felháborította őket, hogy azt ajánlottam, adják ipari tanulónak a gyereket. Hiszen még a nem cigányt is ütik-verik, hát az övékét ne üsse-verje senki, inkább éljen szabadon az eperfán, Ez volt a felszabadulás előtt. Azután meg rengeteg tennivalója volt a tanácsnak s míg más falvak már régen megszüntették a cigánygettót, Halason ez még mindig nem történt meg. Beszélgetés közben kiértünk a parkosított utcákból, elmaradtak az új házak sorai s hirtelen egy másik világba jutottunk. Putrik és földkunyhók között a gyérfüvű szikesen szabályos távolságra egymástól körben letelepedett asszonyok kártyáztak. Kora délután, hétköznap, nagy nyári dologidő. Ülnek a füvön és kártyáznak. Körülöttük rengeteg piszkos gyerek nyüzsög, legtöbb asszony karján csecsemő, némelyik éppen szopik, de az anyja nem tenné le kezéből a kártyát, nem venné ki szájából a cigarettát. Néhány fiatal férfit is látok, időset egyáltalán nem. A harangostelepi férfiak közül senki sem éri el a hatvanadik évét. Gyerekek futnak elénk, alig tudnak magyarul. Cukrot, pénzt kunyerál- nak. Macskási József gondterhelten néz rájuk: — Hiába mondom az anyjuknak, hogy ne csak cigányul beszéljenek a kicsik előtt. így az a baj, hogy mikor beíratják őket az első osztályba, az első év azzal telik el, hogy a tanítónő megtanítja őket 52
