Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám - HAZAI TÜKÖR - Zoltán Zoltán: Sorsok a homokon
műanyag háti permetezőket és üvegszállal erősített mú'anyagputtonyokat látni mindenütt, de nálunk a magyar ipar figyelme még nem terjedt ki ezekre. Méregdrágák a kerti traktorok, a különféle szivattyúk és benzinmotorok. A praktikus kisgépek egész sora hiányzik. Joggal bosszantja ez is az embereket. Magyarország, úgy hírlik jelentős nemzetközi sikereket ért el a nukleáris műszerek kifejlesztésében. Sikert arattak a Szovjetunióban és Japánban a színes tévé szerviz berendezései is, amelyeket már akkor kifejlesztettek, amikor nálunk még a színes tévé próbaadásai meg sem indultak. Ez csodálatos előrelátás! De, hogy milyen praktikus kis masinával lehetne a tanyákon a fekete-fehér tévéműsort is látni, azzal csak most kezd foglalkozni egy vállalat. Hát nem elgondolkoztató, hogy tíz évig ez a kérdés egyetlen ipari vállalatnak se jutott eszébe? Ezek az elszomorító dolgok! Nevezetesen az, hogy egymillió magyar állampolgár sajátos igényei iparunk és gazdaságunk minden szintjén kiesnek a köztudatból. Most már aggódó cikkek jelennek meg a háztáji állattenyésztés egyre katasztrófá- lisabbá váló csökkenése miatt. De most már aligha lehet ezeket jóvátenni, mert a háztáji gazdaságok termelési szerkezete kényszer hatására olyan átalakuláson ment keresztül, amelyet sajnos nem tudunk már „visszacsinálni”. A tanyák elvesztették korábbi takarmánybázisukat és likvidálták az állattenyésztéshez szükséges épületek, berendezések jó részét is. Az a tény, hogy a tanyai gazdaságot helytelen gazdaság- politikai szemlélettel — amely nem annyira fönt, mint lent jelentkezett — a lehető legprimitívebb termelési viszonyok közé szorítottuk vissza és mindent megtagadtunk, ami természetes, öntörvényű fejlődéséhez szükséges lett volna, most sajnos, nagyon megbosszulja magát. Ezek a visszatartó intézkedések azonban nemcsak a termelésben, hanem az élet minden területén jelentkeztek. A következőkben vázlatosan erre is szeretnék kitérni. A tanyai élet — közelebbről Tanyavillamosítás. Hál’lstennek, végre ez is megindult! De hogyan és milyen áron? Van ahol kilométereken keresztül a szőlők között kanyarog a vezeték, de véletlenül sem a dűlőutakon húzódik, mert ott még egy-két család gondolkozik, hogy a villanybevezetés és beszerelés 18—20 ezer forintos költségét vállalja. (Egyesek szerint éppen ezért kerül olyan sokba!) Majd, ha jövőre ezek is meggondolják, akkor ott is lesz vezeték ennyiért, de nem olcsóbban. Vajon az áramszolgáltató vállalatnak nincs annyi „kitartása”, hogy ott is húzzon vezetéket, ahol most még nem tudnak fizetni, de így végül is olcsóbban lehetne megoldani a dolgot? Nem tudna-e az OTP erre hosszú lejáratú kölcsönt biztosítani? — amely évi 2—3 ezer forint többletköltséggel terhelné csak meg a tanyai családok költségvetését? Tanyaépítés- és karbantartás. Általánosan elterjedt álláspont, hogy a tanyák többsége elhanyagolt, a tulajdonosok nem fordítanak rá elég gondot. Ez ilyen formában nem felel meg a valóságnak. A tanyákon régen általánosan bevett szabály volt, hogy az épület minden tavasszal kapott legalább egy kis tapasztást és festést. Megigazították a kéményt és a cserepeket. Ma valóban sok helyen nincs így, de nem a tanyaiak hibájából. A jószándék most is megvolna, csak egyszerűen nincs rá lehetőség. A tanyákon drága az építőanyag. Azt a néhány darab téglát, pár kiló meszet bérelt fuvarral a tanyákra szállítani túl költséges. Régen, amikor saját lovuk, kocsijuk volt, sokkal egyszerűbben ment a dolog. Ma azonban jól gondolja meg magát, aki a tanyákra, vagy onnan valami anyagot akar szállítani. A magánfuvar méregdrága, mert egész éven át pang a szekérfuvarozás. Az a néhány magánfuvaros, aki a városokban található az őszi szüretes időszakban akarja megkeresni a lótartás évi költségeit, adóját 48
