Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Árnyékos oldal

zók aránya igen gyorsan romlik, növelve a feszültséget. Ez ugyan nem helyi jelenség, — mint ahogy a jelenséggel szembeni bizonytalanság sem az.

A feszültség levezetése két szelepen történik. Az egyik szelepet az intéz ményesült társadalom kezeli, (nyugdíj, társadalombiztosítás, szociális otthon), a másikat a „natúr” társadalom, a helyileg érdekelt termelőszövetkezeti ökzösség (illetményföld, szociális segély). Az orvos úgy foglal állást, hogy a szociális otthonok számát kellene erőteljesen szaporítani. Ugyanis azt tapasztalja, hogy a kórházba vissza-visszatérő idős párciensei jelentős ápolási költséget megtakaríthatnának az államnak, és sok fájdalomtól megkímélhetnék magukat, ha elérhető közelségben lenne hozzájuk az orvos, a képzett ápolónő, az egészségügyi propaganda. Ezektől az eszközöktől Bács- Kiskun kiterjedt tanyavilága úgyszólván teljesen megfosztja az embereket.

Ezek az idős emberek nem tudják, mi a grammegység, szénhidrát, inzulin stb. Tájékozatlanság, helytelen táplálkozás miatt vagy rossz életkörülményeik miatt, visszaesnek betegségükbe s visszakerülnek a kórházba. A kórházi kezelés naponta 110 forintba kerül, a szociális otthoni ellátás 30—35 forint. Az orvos véleménye szerint jobban járna az állam (és humánusabb volna, tegyük sietve hozzá), ha növelné a szociális otthonok befogadóképességét.

Akik a másik szelepen akarják a feszültséget levezetni — erkölcsi, lelki- ismereti érvekre hivatkozva — a kis kollektíváktól várják inkább a megoldást. Ha a szövetkezeti mozgalom annak idején igényt tartott az öregek tulajdonára, kötelessége, hogy a tulajdonosokat akkor is vállalja, ha már azok nem tudnak a szövetkezetnek dolgozni. „A tsz-elnök tudja legjobban a maga öregjeinek a problémáit, az ő feladata, hogy ajtót nyisson rájuk.” „Gondoskodni kell az öregekről, ehhez kell, szükséges a szövetkezeti vezetők megnyerése”. (Megnyerés, ha maguktól nem jönnek rá, hogy segíteniük kell.)

Rég tudott, hogy a szociális érzékenységet a jólét eltompítja. A társadalom paraszti szférájában, ahol a társadalmi önvédekezésnek erős hagyományai nincsenek, s az új feltételei is gyengék, (ezért minden igazságtalanság fokozottan fáj) a vezetők a legkevésbé engedhetnék meg maguknak, hogy eltompuljanak a szociális kérdések iránt. Sőt, nekik lenne dolguk a vezetettek szociális tevékenysége fölött kertészkedni: észrevenni, észrevetetni, hogy a törvény szerinti juttatások lelkiismeretes teljesítése nem elegendő a lelkiismeret megnyugtatására; hogy a tsz-vezetőkre nézve is megalázó az egykori öt, tíz, tizenöt holdas gazdák szociális segélykérelme fölött bíráskodni.

Vannak vezetők, akik érzik ezt. Vannak szövetkezetek, ahol az állami nyugdíjat rendszeresen megpótolják, 400—5C0 forintra emelik; ahol megváltják a háztáji földet, ha azt igénylik az öregek. „Kötődve kell, hogy legyen az öregek sorsa a termelőszövetkezethez, a munkahelyhez, ott kell a gondoskodást elkezdeni, mert nincs annyi pénz, hogy a nagy társadalmi problémákat szociális otthonokkal meg tudjuk oldani.”

íróasztal mellől a legnagyobb jóindulattal sem lehet megformálni olyan koncepciót, amely minden körülményt mérlegelve, a megoldás, a rendezés igényével közelíti az öregséggel járó emberi gondokhoz. A segítés módjai és eszközei változatosak lehetnek, de, hogy hatékonyak legyenek, ahhoz az kell, hogy helyzetismereten, igényismereten alapuljanak. Mivel Bács-Kiskun megyében a lakosság életkörülményeit és életvitelét meghatározó gazda56