Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - ÉLŐ MÚLT - Heltai Nandor: Sisa Miklós
nak, s ezek a német annexionisták pressziójának hatása alatt azt el nem fogadnák: ez hadüzenet lenne a nép ellen, melyre szintén háborúval, mégpedig osztályharccal kellene felelni. Tanúk állítása szerint dr. Sisa Miklós ezen felolvasásaiban, utcai tüntetések szervezését és fokozott gazdasági harc szükségességét is hangoztatta. Ennek az eszmének propagálására igyekezett megnyerni Dr, Sisa Miklós gróf Károlyi Mihály országgyűlési képviselőt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségét. (Kiemelések tőlem: H. N.) Gróf Károlyi Mihály a felhívásra 1917. szeptember 23-án kelt levelében válaszolt, amelyben tudatja, hogy a Sisa által tervezett akció eszméje teljesen fedi a gondolatnak általa már régen hirdetett megindulását és az ügy megbeszélése végett december havában a karácsonyi ünnepek után az Iparkamara társalgó helyiségében jöttek össze”. A továbbiakban ismerteti a tárgyaláson résztvevő politikusok nevét. Ott volt Károlyin és Sisán kívül Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond. Mivel a béketárgyalásra nem látták az időt pillanatnyilag alkalmasnak, határozat nélkül szétoszlottak. Hiába dolgozott ki Sisa az adott viszonyok között reálisnak látszó akcióprogramot. Mindenesetre még 1917 végén Tartós békét akarunk címmel röpiratot szerkesztett és több ezer példányban terjesztett. Ezen kiáltványban a megegyezéses béke mellett agitálnak, mely egyrészről gyökeresen megoldja mindazokat a problémákat, amelyek a háborút okozták, s amelyeket a háború végsőkig kiélezett, de megoldani nem tud, másrészről kiküszöböl, illetve a minimumra csökkent minden olyan irányzatot amely új háború gyújtóanyagául szolgálhat a jövőben.” Tanulmányai rangos folyóiratokban A közvetlen politikai tevékenység tevékenységének egyik része. Gondolataival, „tollával” is hozzá akart járulni a szükséges, már-már revolúciós jellegű reformok siettetéséhez, a helyes célkitűzések megfogalmazásához, a megfelelő eszközök, módszerek kiválasztásához, nem utolsósorban a forradalom, a fegyveres felkelés, a diktatúra elkerülése érdekében. „A békés átmenet” reménye — éppen a Tanácsköztársaság kikiáltásának körülményei bizonyítják — nem volt teljesen alaptalan. A Szabad Gondolatban, a galileisták lapjában közölt értékes, főleg az őszirózsás forradalom győzelme után publikált dolgozataiban a legfontosabb kérdésekben állást foglalt. Más folyóiratok is szívesen közölték magvas tanulmányait. Ignotus kitüntető elismeréssel méltatta a Nyugatban megjelent két írását „A háború és a pszichoszexualitás” című dolgozat. (1915. II. 904—907.) Freud módszerével próbálta a háború kitörésének okait megkeresni. „Sajátos pszichoszexuális alkatunkat, mint a háború kitörésének egyik fontos okát nem tartom egyetlennek és kizárólagosnak ... a világháború kitörésének számtalan gazdasági és egyéb lelki oka is volt. A lelki tényezők között azonban a pszichoszexualitásnak tulajdonítok legnagyobb jelentőséget.” A továbbiakban azonban „a számtalan egyéb okot” is a mélylélektan törvényszerűségeivel magyarázza. A cikk megírásánál, az izgalmas tudományos feladat vállalásán kívül praktikus, agitatív szempontok is vezették, A tehetetlenség eluralkodó érzése ellen harcolt. A dolgozat lényege: a háborúnak belpolitikai, sajátos individuális-kollektív okai vannak. A társadalmi érvényesülésükben korlátozott emberek keserűsége explodált. „A sarajevoi gyilkosság csak olyan mint hiányzó sróf a lokomotívban.” Kivezető utat, biztos gyógyszert még ő sem tud ajánlani. A társadalmi reformok csak ideiglenes eredménnyel járhatnak: végső megoldást csak az „új neveléstől” várhatunk. „A tömeg lelke” (Nyugat, 1916. II. 200—206) elemzése külön tanulmányt igényelne (mint a legtöbb, rendkívül sok gondolatot, helyenként ellenérzést kiváltó tanulmánya.) Erről csak annyit: a freudi tanításokat némileg továbbfejlesztve nagy szerepet tulajdonít az „ökonómiai ösztönnek”. Ennek hatására az ember „ösztönösen törekszik arra, hogy az önfenntartó és szexuális ösztön helyzete respektive minél élőnyösebb legyen .... ez legfejlettebb formájában a gondolkodási kényszer. Az ökonómiai ösztön fejlesztette ki az ember leggyönyörűbb fegyverét a létért való küzdelemben, az intellektust.” A Szabad Gondolat 1911 áprilisában megjelent első számában fogalmazta meg törekvéseit: a természettudomány eredményeit, módszereit alkalmazzák a társadalomtudományra. 1917-ben a lapot Sisa szerkesztette. Nézeteinek ismertetésére, jellemző részeket idézek fontosabb tanulmányaiból. Az 1918-ban publikált „Mi lesz a Szovjet unióban?” című dolgozatban még a pszichoanalatikai tanulmányai dominálnak. „Míg az apa (a cárizmus: H. N.) megölése nem befejezett tény, amíg újabb apaburzsuj nő ki a földből, a közös gyűlölet megteremti a közös cselekvés fegyverét. De mi lesz akkor, ha kifogy a petróleum, a gyűlölet? Jól látja ezt a csodálatos Lenin, aki nem dogmatikus és most békét akar.” 1918. december 10-én kommunista-barát számot adnak ki. A szerzők között Sisa mellett Lukács György, Fogarassi Béla, Varga Jenő nevével is találkozunk. A béketárgyalásokról írt tanulmányának (1919. II. 1.) summája: csak akkor lehet tartós 50
