Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 3. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (II.)

csak mint üzletfelek, hanem egyébként is Jó kapcsolatban álltak egymással. A Dunavecsétől való búcsúzást a költő számára fájdalmassá tette a Zsuzsikától való elválás, amint ezt verses levelében Kerényi Frigyesnek megírta. Az elfogadható, hogy ajános vitéz Iluskájának alakját Petőfi a dunavecsei Nagy Zsuzsikára való emlékezés hatására rajzolta meg, de az a késői helyi emlékezés, hogy „Zsuzsika emléke végigkísérte Petőfit haláláig” —, túlzás.88 Sokkal könnyebben felejtette el, mint pl. az ostffy- asszonyfai Tóth Rózát, akinek emléke az első dunavecsei tartózkodás idején kínozta a költőt. Még csak vissza se tért Zsuzsika kedvéért többet Dunavecsére, miután innen a két hónapos látogatás után eltávozott.

Dunavecsén emléktábla jelöli azt a két házat, ahol Petőfi atyja mészároskodott, illetőleg ahol a költő, mint Nagy Pálék vendége lakott. Látható a régi papiakban az a borospince is, amelyről Petőfi Meredek a pincegádor... c. versét írta. Dunavecséről történt eltávozása után megelégedetten szólt az itt töltött időről:

Egyébként időm honn jól telék,

Vers, pajtikám, hó! vers termett elég.

(Kerényi Frigyeshez c. vers)

Összesen 19 versét alkotta 1844-ben Dunavecsén. Ehhez hozzászámítva az itt (és e a szomszéd Vadas pusztán) 1841-ben írt 11, és az 1842-ben Dunavecse szerzési hellyel ellátott 1 versét, összesen 31 költeményének születési helye ez a régi Pest-Pilis-Solt megyei mezőváros, mai Bács-Kiskun megyei község.89

A dunavecsei hónapok és az ezt követő nyár Petőfi költői működésének igen termékeny időszaka. Egyik levelében írta: „én csak úgy köpöm a verseket.”90 Dunavecséről is ismerünk olyan emlékezést, hogy baráti körben, kártyázgatás közben Petőfi egyszer azt mondta Szűcs Jánosnak: „oszd ki a kártyát, addig én csapok egy verset!” Mire a rektor a kártyát kiosztotta, Petőfi már kész is lett a költeménnyel.91 Az ilyen kártyaparti közbeni rögtönzés azonban már csak azért sem hihető, mert tudjuk, hogy Petőfi nem szeretett kártyázni92.

A Zsuzsikához c. két versét Petőfi saját-kézírásában át is adta Nagy Zsuzsikának. Ő ezeket megőrizte, és Bállá István ajándékaként később a nagykőrösi ref. gimnázium birtokába kerültek. Ma is itt találhatók, a nagykőrösi Arany János Múzeum birtokában.93

Nagy Zsuzsikáéknál egyéb Petőfi-verskéziratok is maradtak. Egy olyan kézirat, amely 65, 66, 79 és 80 lapszámozással Petőfinek az 1843-ban írt Farkaskaland c. versét egész terjedelmében, s az ugyancsak 1843-ban írt Lopott ló című, valamint az így ni... kezdetű költeményt töredékesen tartalmazza. Utóbbinak szerzési helyét és dátumát az irodalom Debrecenre, 1844 január—február hónapra teszik. Ezek a lapok minden bizonnyal Petőfinek abból a gyűjteményes verskéziratából hullottak ki Dunavecsén, amelyet Debrecenben állított össze, s amelyet Vörösmartynak kiadás végett bemutatott. Petőfi maga megírta Dunavecséről Tárkányi Bélának, hogy „Vörösmarty, Vachott Sándor és Szigligeti voltak megbízva verseim átnézésével, s ezek, barátom, vagy tizenötöt kivettek belőlök, s nagy részint bordalokat”94 Az így ni... kezdetű verset ma is csak töredékben ismerjük. Ez egyike volt az 1844. évi kiadású Versek közül kihagyott költeményeknek.

A Dunavecsén hagyott utóbbi kéziratlapok azt bizonyítják, hogy Petőfi itt foglalkozott az 1844. november 10-én megjelent Versek c. első nyomtatott verseskötete kéziratának megszerkesztésével, kihagyva belőlük azokat, amelyeket a bírálók elhagyásra javasoltak.95

Petőfi Dunavecséről történt eltávozásának idejétől legpontosabban a Kerényi Frigyeshez c. verse alá írt dátum tájékoztat. Ez: 1844. június 25-e, s mivel ekkor Pesten azt írta, hogy „másfél hete” hagyta el Dunavecsét, apját és anyját, június közepére, 14 — 15 -re tehetjük elutazása idejét. Előre is így tervezte el: „Június közepéig itthon leszek szüleimnél” — miként Tárkányi Bélának írt leveléből láthatjuk. Pesten még szüksége volt két hétre, hogy a július 1-én kezdődő segédszerkesztői teendőit előkészítse.

A dunavecsei benyomások, emlékek olyan mélyek voltak, hogy ezek még tovább éltek a költő lelkében. Nemcsak a Zsuzsikára emlékező, Pesten írt versekből látjuk ezt, hanem családi verseiből is.

Az István öcsémhez c. versét még június végén írta. Említi benne a szülők és öccse küzdelmes életét, sok fáradozását, amilyennek maga látta, megismerte otthon tartózkodása idején:

Örök törődés naptok, éjetek,

Csakhogy szűkecskén megélhessetek . . .

Kérte öccsét, hogy gyámolítsa atyját, vegye „vállaira félig terheit”, s szeresse, tisztelje az „édes jó anyát.”

A Szülőimhez c. költeményében nagy optimizmussal írt arról, hogy meggazdagszik, és akkor majd minden gondtól felmenti a szüleit; maga is jómódba kerül, s a verseket ingyen adja a szerkesztőknek. Öccsének „drága paripákat” ígért. Ennyire bízott verseskötetei jövedelmezőségében.

43