Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - Antalfy István: Utódok adóssága
cAntally István Az utódok adóssága Télvégi, olvadásos vasárnap délelőtt. Az ember bokáig jár a latyakban. A kis udvart ellepte a víz, a hóié — téglákon kell ugrálni. A vízben visszatükröződik a nap. Bent a szobában — magányosan, de nem magára hagyatva — idős ember fekszik az ágyban, betegen. — Mi baj ... ? Banális a kérdés, de amennyire fájdalmas, annyira jól is esik. Az ágyban fáradtan, tört tekintettel fekszik a város idős polgára, a költő, a munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Alföld volt főszerkesztője — Hajnal József. — Elsősorban a nyolvannégy év. . . — válaszolja a kérdésre, halkan, erőtlenül. — Kevés az erő . . . Sensibiliter még igen, de fizikailag már nagyon nehéz. Persze, beteg is vagyok . . . Kilencféle orvosságot szedek . .. ott vannak az íróasztalomon, nézze csak . . . A szomszéd szobából a kályha duruzsolása, a tűz pattogása hallik át, a tárt ajtón ide sugárzik a meleg, a betegágyhoz. De az udvaron madárdal csendül, a tavasz kopogtat. — Márciusban leszek nyolcvannégy éves . . . Szeretném megérni ... és szeretném befejezni, amit elkezdtem . . . A biztató szóért erőtlen mosoly a köszönet. — Igen... A számomra nevezetes napok 1899-ben kezdődtek el, amikor heten összehoztuk a kecskeméti munkásmozgalom első sejtjét. Illegálisan. Inkább csak személyi agitációt folytattunk még akkor, mert nem volt saját újságunk. De hosszú évek küzdelmei után, 1911 augusztusában megindulhatott az is . . . Megjelent a Magyar Alföld első száma . . . A szorgos munkához szokott kéz erőtlenül pihen a kockás takarón. De most mégis mozdulatot tesz, amelyben az emlékezés erőteljes sodrása érződik. — Ezt az újságot szerkesztettem ... Az első világháború miatt beszüntették, én pedig harminc hónapon át gyűjthettem az írást; a huszonkilences gyalogezred tábori lapját, a Czibót szerkesztettem. A cím annak a kis folyónak a nevét viselte, amelynek a partján egy telet töltött el az ezredünk. . . Kinn is fehérük a hó, behallatszik a hóié csurgása. — Újból 1918. november 16-án indulhatott meg a Magyar Alföld ... Ez úgy történhetett meg, hogy én éppen idehaza jártam a frontról, szabadságon, és így itthon ért a forradalom ... A többiek közül csak néhányan jöttek el a munkásotthonba, — ahol a taggyűlésen olyan határozat született, hogy a lapot ismét meg kell indítani, és hetenként meg kell jelentetni ... Én lettem a szerkesztője, engem bíztak meg ... De hiszen sokszor elmondtam én már ezeket.. . A takarón pihenő kéz ismét mozdulatot tesz, visszainti az emlékeket . . . — Fél év múlva, 1919. március 21-én, amikor a két párt egyesült, a Magyar Alföldnek három szerkesztője lett: drága barátaim: Tóth László, Simon István meg én . .. — Ők már nem élnek ... A lap megírása jobbára rám maradt. Ők nagyon el voltak foglalva a gyakorlati munkákkal. Sokat lehetne mesélni róluk, akiknek az emlékét ma már utcák viselik. Megremegnek az ajkak. Talán a beszéd nehéz. Vagy talán az emlékek . . . — És nem felejthetem el soha a „három kilenc” emlékét. 1919. szeptember 19 . . . Úgy tíz óra tájban, fagyos, rögös úton zötyögött velünk a kocsi — akkor még nem volt kikövezve a Mátyás utca —... puha testek zuhantak be a kocsinkba. . . akkor még éltek, de nem sokáig . . . A fáradt szemek kifelé néznek az ablakon, ahol kék, tiszta koratavaszi ég ragyog. — Én a lapot a börtönig szerkesztettem. Mert akkor engem is börtönbe zártak. A második emeleti ötvenes szobában raboskodtam. Tizenhatan voltunk együtt. . . Sokmindent láttunk, amikor a kémlelőnyílás kis vaslemezét félretoltuk. És mellőlünk hurcolták el Pataki Istvánt, Kauffer Artúrt is . .. „Sensibiliter még van erőm ...” így csengtek a szavak már az első perben és igen, sensibiliter igen ... de a test gyenge. Kell egy kis pihenő beszélgetés közben . .. — Az első verseskötetem Gőzkalapács címmel jelent meg, 1913-ban. Mindig a közösségért dolgoztam. Mindig nagyon szegény voltam . . . szegény gyerek, és szegény felnőtt... és ma is az vagyok . . . — Prózai kötetemnek a Földindulás címet adtam, amiben a harctéri leveleimet, jegyzeteimet jelentettem volna meg. Peterdi Andor írta az előszavát. . . Később sajtó alá rendeztem egy kötet 22
