Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - Gál Farkas: Versek
O KTÓ BÉR Repedezett csönd kéklik gesztenye vassá érik aranyló vérben áznak seregei a fáknak. Hidegebb napok jönnek súlya lesz bennem a csöndnek hogyha az ember hallgat gyöngyöz piros nyugalmat. Fehér válladon hó van de jó e meleg hóban de jó, hogy mindig látlak verdesnek fehér szárnyak dobognak habzó mének csak téged,téged, téged csak általad és benned van értelme a rendnek csak érted és miattad élek, ha élni hagynak Pedig én nem akartam elveszteni hatalmam hittem magam erősnek páncéljában a gőgnek s úgy tudtam verhetetlen a büszkeségben lettem. Elő ágadba fontál és nincs hatalmam most már hiába csonttá érett magja harmincnégy évnek. Mosdatlak hóval, vérrel utamról jajj, ne térj el.
/
