Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 2. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (I.)

sülés alapján egy szót sem említenek aköltő szüleinek kocsmabérletéről, kocsmáros foglalkozásáról.

Vannak azonban más fontos adataink is arra nézve, hogy a költő atyja Dunavecsén mint mészáros működött. Ezek magától Petőfitől származnak:

1844. április 15-én Pestről Pákh Albertnek írt levelében közli, hogy a napokban leutazik szüleihez Dunavecsére, válaszát tehát ide várja, a következő címre: ^Petőfi Sándornak,átadandó a mészárszéknél Dunavecsén .”34

Két hét múlva Tárkányi Bélának már Dunavecséről írt levelet. Tőle is választ várt, ezért megadta a címét „Petőfi Sándornak Pentelén keresztül Duna-Vecsén a mészárszéknél ,”33

Kétségtelen tehát, hogy nem a kocsmánál laktak a szülei, hanem a mészárszéknél, s atyját itt mészárosnak ismerték.

A Dunavecsén írt családi versekben a költő atyja nem a „jó öreg kocsmáros” képében jelenik meg, mint a következő évben, Szalkszentmártonban, hanem mint mészáros, aki „csak húsvágáshoz ért”, amint ezt az Egy estém otthon c. versben látjuk. A „Borozgatánk apámmal . . .” kezdet otthoni, családi, és nem a kocsmaépületben történt poharazgatásra vonatkozott, mert „midőn a bornak — Edénye kiürült”, a költő atyja le is pihent.

E vers és a fenti adatok 1844-ből valók. Felmerülhet a gondolat, nem működött-e Petrovits István mint kocsmáros Dunavecsén odaköltözésük első éveiben. Ennek ellene mond Petőfi levele, amelyben 1841-re visszapillantva írta Szeberényi Lajosnak, hogy a katonaságtól való megszabadulásának örültek a szülei, de azt akarják, hogy mészáros legyen, mesterember. Bizonyára a saját bérelt mészárszékükben kívánták Sándorfiukat is megtanítani a mészáros mesterségre, mint István öccsét.

Nemcsak Bállá István, hanem Szűcs János dunavecsei rektor is arról szólt, hogy Petrovits Istvánnak „s z é k á I I á s a”volt Dunavecsén,amikor Petőfi ide hazalátogatott, és előbb hozzá tért be, hogy a szüleivel való találkozást előkészítse. — Kardos István közel korú levele (1854) is arról emlékezik, hogy Petőfi atyja Dunavecsén „mészároskodott”, amidőn ő 1844-ben ide, mint segédtanító, a szomszédos Szalkszentmártonból átlátogatott, Petőfivel találkozott.37 Egyikük sem a kocsmáros Petrovitsról írt visszaemlékezéseiben.

Pontosan ismerve Petrovits István szabadszállási és fülöpszállási vendéglő- és kocsmabérleteit, rá kell mutatnom arra, hogy a kocsmabérlet más, mint a kocsmárosság. Petőfi atyja pl.: mindkét kiskun városban a kocsmák árendátora volt, s maga helyett kocsmárosokat italmérőket, alkalmazott a kocsmákban. Ferenczi Zoltán bizonyára tévedett, amikor azt írta, hogy Petőfi atyja Dunavecsén „a falu kocsmájának bérlője” volt. Szalkszentmártoni tanú tájékozottságára valló tudósítása szerint is itt „az úgynevezett subarandási és korcsmái ittzésség szegény állapotára szorult!”38 Hogy a mészároskodás mellett, amikor szegénysége miatt alkalmazottat aligha tarthatott, és családja tagjainak segítségével tudta csak ellátni mesterségét — Sándor fiát is ezért akarta mészárossá képezni —, még a kocsmárosságot is magára vállalta volna, dunavecsei anyagi körülményeik között elképzelhetetlen.

A Földváry nemzetség levéltárában kutatva Petrovits István esetleges dunavecsei bérleteinek okmánybizonyságai után, figyelmet érdemlő negatív adatokra bukkantam. Az uradalom számadásaiból kitűnik, hogy 1841—42-ben Mészáros Lajos, majd még 1842-ben és 1843—44-ben is Takáts Ignác volt a dunavecsei „Vendég Fogadós”. A vendégfogadót az uraság építtette, ő gondoskodott az épület javíttatásáról, karbantartásáról is.39 Petrovits István neve a számadásokban nem bukkant fel.

Bár a tudományos felfogás szerint Orlay Petries Soma: Adatok Petőfi életéhez c. visz- szaemlékezése „a Petőfi-életrajzi irodalom egyik legmegbízhatóbb forrása”,40 mégis azt kell mondanunk, hogy amikor Petőfi szüleinél Dunavecsén tett látogatása színhelyéül a kocsmát említette, tévedett. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen cikke a szóbanforgó látogatás után 37 évvel jelent meg. Valószínű, hogy A jó öreg kocsmáros c. szalkszentmártoni vers befolyásolja emlékezését. Petőfi ebben írta: „Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel”, mint ahogy Orlay szerint is ritkán tér be vendég a kocsmába. Egyébként a mészárszék épülete, az itt levő szoba, konyha, utcára nyíló üzlet- helyiség beosztása ugyanolyan volt, és olyan ma is, amilyennek Orlay a kocsmát leírta.

Petőfi és szülei dunavecsei tartózkodására vonatkozólag az adatok annyira a mészárszék köré fonódnak, hogy az életrajzi irodalomnak a kocsmabérletről szóló részét nem tekinthetjük megalapozottnak.

Az viszont, hogy Petrovits István a jómódú Nagy Pál főbérlőtől vette albérletbe a mészárszéket, illetőleg itt volt a mészárszéket vezető s z é k á I I ó , s hogy az üzletvezetéshez, vágómarhák beszerzése céljából 1400 Ft kölcsönt is felvett a főbérlőtől, annyira hihető, hogy a szabadszállási vagyoni bukás után másféle kezdésre nem is lehetett módja.

Csaknem egy negyedszázaddal előbb is így kezdte, albérlőként akkor felfelé ívelő bérlői pályafutását Szabadszálláson. Csak akkor, 1818-ban 27 éves volt, a dunavecsei vállalkozás megkezdésekor, 1841- ben pedig már 50 éves. A küzdelmes évek gyorsan öregítették: „Úgy megvénült azóta” — írta Petőfi 1844-ben, csak két évvel azután, hogy atyját Dunavecsén utoljára látta.

Nehéz volt a dunavecsei újrakezdés. Hamarosan kitűnt, hogy a jövedelem nem teszi lehetővé a két fiú további iskoláztatását, tanulmányaik befejezését. Ezt Petőfi is korán belátta. Nem is akart szülei

44