Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 2. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (I.)

Petőfinek 1841. március és április hónapban írt egyes versei, az általa megadott szerzési helyek és napok is eligazítást nyújtanak a kérdésben, a költő első dunavecsei útjára vonatkozólag:

1841. március 25-én még Pozsonyban írta Török Gyula emlékkönyvébe c. sorait; április 17-én Selmecen jegyezte be Neumann Károly emlékkönyvébe c., a baráti szeretet érzését kifejező kis versét;

április 24-én pedig az Örök bú c. verse alá már Dunavecsét jegyezte.

Az előtte való napokban, valószínűleg a dunavecsei új otthon elfoglalásához, berendezéséhez kísérte le ő is a szüleit. Együtt költözhettek be ebbe a „nagy Duna mentében” álló „kis lak ”-ba, amelyet utóbb Távolból c. versében énekelt meg.

Dunavecsével kapcsolatban felmerül az a probléma, hogy a költő szülei miért éppen ebben a helységben vállalt bérlettel próbáltak szerencsét a Kiskunság elhagyása után. Ennek okát az itteni rokoni kapcsolatban találjuk meg. Levéltári adatunk van arra nézve, hogy egészen közeli rokonuk: Petrovits István sógora, Baranyai Péter lakott ebben az időben Duna- vecsén, akinek a felesége Petőfi anyjának a húga, Hrúz Anna volt. 1839. július 24-én Dunavecse mezőváros bírája és vezetői aláírásával Baranyai Péter 47 esztendős, „Házas” tanúvallomásáról „Bizonyság levelet” állítottak ki, Petrovits István, ekkor még szabadszállási „földbirtokos” részére. E levélből kitűnik, hogy az ercsi mészárszékben Petrovits megbízásából Baranyai Péter vezette a számadási könyvet. A tanúvallomást Petrovits István volt székállója elleni perében használta fel.26 Tudjuk azonban a korábbi időkből is, hogy a két sógor Szabadszálláson szoros üzleti kapcsolatban állt egymással: a félegyházi bérlet idején Baranyai Péter volt a szabadszállási mészárszékben Petrovits albérlője, amikor pedig Szabadszálláson a nagy vendégfogadót bérelte, itteni kocsmárosa. Feltehetőleg része volt Petrovits István dunavecsei elhelyezkedésének előkészítésében.27, '

Petrovits Istvánról tudjuk, hogy fő foglalkozása és tanult mestersége a mészáros mesterség volt, de többször és több helyen bérelt kocsmákat is. Szalkszentmártoni lakásuk idején Petőfi maga is „jó öreg kocsmáros” apjáról írt verset. A dunavecsei emlékezések eltérnek abban a tekintetben, hogy itt a kocsmárossággal vagy a mészáros mesterséggel foglalkozott-e.

Mint kocsmáros családra emlékezett vissza Petőfi szüleire Orlay Petries Soma, Petőfi unokatestvére. 1842. augusztus végén, az iskolai év befejezése után Petőfit Pápáról hazakísérte Dunavecsére. Leírta a szülők lakását, amely szerinte a kocsmában volt:

„A ház, melyet bérben laktak, alacsony, kis ablakú volt, s két szobáját a közbeeső konyha választotta el egymástól. Az utcára nyíló szoba kocsmául szolgált, melyben nappal igen gyéren fordult meg a vendég, s csak a hátulsó szoba nyújtott némi pihenést fáradt testöknek. Itt tanyáztunk mindnyájan egy hétig”.28

Orlay közlése lett a forrása azoknak az életrajzi megállapításoknak, hogy a költő szülei Dunavecsén mint „a falu kocsmájának bérlői” húzódtak meg, miként Ferenczinél is olvashatjuk.29 A késői helyi hagyományok is arról szólnak, hogy ez a Petrovits által bérelt dunavecsei kocsma állt a „nagy Duna mentében”, közel a Dunához, 1875-ben azonban ezt a Petőfi-emlékhelyet lebontották. Dienes András a dunavecsei Petőfi-legendák gyűjtése közben még számon is kérte: „Ó, örök törődés földje, Dunavecse, felelj, hol a kislak?”90

A Távolból c„ 1843 májusában írt vers szavait, hogy a „kis lak” a Duna „mentében” állt, két itteni Petőfi-emlékhelyünk is egy-egy lebontott révcsárdához kapcsolta: Dunavecse és Szalkszentmárton helyi lelkes Petőfi-rajongói még vitára is keltek, hogy melyikük földjén állt a megénekelt szülői ház, melyiküket illeti inkább a szép vers és a megható emlékezés.41 Minthogy 1843-ban a költő szülei Dunavecsén laktak, nem kétséges a vecseiek igaza. Legfeljebb arról lehet tovább vitázni: a múlt században lebontott és elsiratott, a helyi emlékezők szerint a hősi emlékmű körül létesített park területén fennállott kocsma épülete volt-e az „kis lak”, vagy pedig a még mais meglevő, tájmúzeummá berendezett egykori mészárszék épülete. E kérdés megvizsgálásához Petrovits István dunavecsei foglalkozását kell a források alapján alaposabban szemügyre vennünk.

Péchy Imre már említett cikkeiben közli, hogy Petőfi dunavecsei kapcsolatainak ismertetését „egészen megbízható adatok nyomán adja elő. „Bállá István, a költő dunavecsei tartózkodása idején itteni ref. káplántanító volt az, „kitől ez életrajzi adatokat vettük.” Bállá István vette feleségül 1848-ban Nagy Zsuzsannát, Petőfi itteni szerelmét, akihez két Zsuzsikához c. verset is írt, Nagy Pál jómódú haszonbérlő leányát.32 Bállá István egyébként Dunavecsén Petőfi szűkebb baráti köréhez tartozott. Amit Péchy Imre közvetlenül tőle hallott és jegyzett fel apósa és Petrovits István bérlői kapcsolatáról, figyelmet és hitelt érdemlő. Ezek szerint, midőn Petőfi Dunavecsére szülei látogatására hazajött, itt lakott „az öreg Petrovits és neje, kisebb fiókkal, Istvánnal .. .h a s z o n b é r e I v é n egy oda való tehetős közbirtokos Nagy Pál által szintén haszonbérben bírt mészárszéket és húsvágási jogot. Egyúttal kölcsönvettek tőle 1400 frtot, melyből a mesterséget megindították.” — Máshol Péchy Imre ezt írta: Dunavecsén „az öreg Petrovits úgynevezett s z é k á I I ó volt s a mészárszéket és húsvágást haszonbérelte.”33

Péchy Imre feljegyzései a helyszínen, még Petrovitsékat közvetlenül ismerő személytől nyert érte43