Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - Buda Ferenc: A költő nemcsak a halál rokona - FIATALOK - Virágh József - Két vers
7 i a t a I o k A KÖLTŐ NEMCSAK A HALÁL ROKONA, hanem az újszülött csikóké is. Véres, nyálkás burkát kirúgva- átharapva legyűri a zsarnok gravitációt, s föltápászkodván megáll inogó lábakon a nap alatt, a fűszál-dárdás mezőben. Bütykös térdei már erőt hordoznak, első rogyadozó lépései a reményt írják a földre: kell folytatni és újrakezdeni. Mi, a versenynek és igának vérrel adózó vénebbek ezzel a reménnyel tekintünk rájuk, az újonnan-indulókra. Nyereg- és hámfa-horzsolta irhánk, duzzadt szívünk, dülledő ereink jogán sem szabhatunk számukra törvényt: azt maguknak kell megkeresniük. Ne tetszelegjünk tehát a csikó-bába szerepében, méltatlan s nevetséges kancaemlőket se növesszünk. Nyugodjunk bele: felnőnek ők nélkülünk is. Egyetlen segítség, ami kijár nekik: a kézfogás és a jóakarat. Szeretném, ha ezt megéreznék, ám ennél többet egyikük se várjon. Előttük is szűz és szabad a tér — hogy hányán bírják végigfutni közülük, az majd elválik. Bizakodással figyelem őket, mint a tavaszi fák tolakvó rügyeit. Buda Ferenc (Dieáqli Qőz&el RE N DELET kiadták a rendeletet a kakasoknak nem szabad hajnalra kukorékolni a plakátokat mindenki elolvasta néhányan még bólogattak is ez így helyes hazamenvén a kakasok nyakát elvágták és lefeküdtek másnap mégis megvirradt HA ELHAGYSZ ha elhagysz — annyi lesz arcodra arc vetül más jön — s elnézlek egyszer hitetlenül csillag a csillagnak azért még nem rohan csak nyomorult leszek s szabad halálosan 22
