Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 2. szám - Raffai Sarolta: Erre ihatunk (novella)

férfi sötét ruhában, fehér ingben, a hozzátartozó asszonyka puha arca szinte szétmosódott a cigarettafüstben. A hangzavart inkább a még mindig üvöltöző magnetofon okozta, mintsem ők.

Nándi teátrális mozdulatokkal, pózolva némította el a készüléket, s ugyanígy mutatta be őt.

A hirtelen támadt hangtalanság mindannyiukat feszélyezte, ha csak pillanatokra is, az író csodálkozva vette tudomásul, hogy szokása ellenére beléragadt legújabb ismerősének neve: Békefi... nagy isten, ilyen különös, hivalkodó ... — az asszony inkább csak seppegett, Flóra vagy Nóra? Mindegy.

— Tulajdonképpen most tartjuk a lakásavatónkat, azaz... egy kis előzetest — karolta Nándi. — Kizárólag a legbizalmasabb ...

Böbe új poharakat hozott, töltött, mosolygott.

— írókkal nem tanácsos bizalmaskodni — mondta a vendéghölgy kissé elnyújtva a szavakat, mintha nehezére esne megformálnia őket.

Nándi magabiztosan heherészett.

— Pityu az én legbensőségesebb jóbarátom, az istenfáját! Mi az, hogy írókkal nem tanácsos? Nézz körül testvér, úgy igyál. Akad mire, nem igaz?

Az író csak most látta, hogy a konyakos üvegből elég szép mennyiség hiányzik már, megbillentette a poharát, ivott.

A szendvicsek hivalkodó mázán megbicsaklott a falikarok így is tompa fénye, a cigarettafüstben a bútorok csak körvonalaikban váltak élőkké, egyébként személytelenül gubbasztottak. Az író mégis felfigyelt a fotel szinte pajzánul bizalmas ölelésére, akaratlanul rugóztatta. Aztán elszégyellte magát.

— Tudtam, hogy észrevetted, te! — örült meg a házigazda. — Mit gondolsz, miféle karosszék ez?

— Teljesen mindegy — mondta megfontoltan Békefi.

Nándi csodálkozva kapta fel a fejét.

— Mindegy? No-no! Hát akkor te, ha szabad érdeklődnöm . . .

— Ismétlem, tökéletesen mindegy.

Böbe csodálkozva nézett egyikükről a másikra, gyorsan közbelépett egy rakomány szendviccsel. Az író kínlódva nyelt, zavarban volt, legszívesebben megszökött volna, s nem tehette. Békefi nyugodtan, fölényes magabiztonsággal fordult hozzá.

— írásaidból úgy látom, téged főképpen a közéletben előforduló visszásságok izgatnak. így van?

Nándi hatalmasat nyelt.

— Micsoda? Hogy Pityut? Na, ne... — és kacagott.

Az író feszengett.

— Azt hiszem, a kérdés nem ilyen egyszerű.

— Mint ahogyan az élet sem az ... igen, ismerem, többnyire ilyesmire hivatkoztok ... a körülmények sem egyszerűek, bonyolult ez az egész, barátom ... a témák magvát alkotó kérdések meg éppen azok .. .. szóval ismerem a körítést, láthatod.

— Egy írónál sohasem lehet tudni, mi is izgatja leginkább — szólalt meg lustán Békefi felesége.

— Engem keress pajtás, ha megakadnál! — hangoskodott Nándi. — Témára van szükség? Elmesélem én teneked ... no, miről meséljek? Szerelem? Karrier? Elvhűség? Munkáskáder és jogi diploma? Válassz!

— Jogot végeztél?

— Persze. Nem tudtad?

— És most...

4