Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)

1934-08-01 / 4-5. szám

A Zilcy-ház pedig a „valamire valók közé" tartozik.

Rajzszeget, zseblámpát kerített és a cédulát még aznap este rászurta a kapura.

Lefekvés előtt Zilcy még elmondta a feleségének, hogy a fűszeresnél egy cukrosládát vásárolt s abból készít holnap a pincsinek ólat.

Reggel ahogy kilépett a kapun, szeme boldog odafordulás- sal tapadt a cédula felé.

Hát ez mi ? — hajolt közelebb a papírhoz. — Valamit oda írtak. ______________

A kutya harapós ! Az aszony kikapós !

Mintha fejbe ütötték volna. Szemein keresztül az agyába vágtak a betűk, marták, égették belül.

Mikor magához tért, gyors mozdulattal letépte a cédulát és zsebre gyűrte. Körül nézett. Vájjon látta-e, olvasta-e valaki? — Az ő felesége kikapós ? Nem, ez butaság! Valami éretlen tréfa az egész — próbálta megnyugtatni magát.

De a papírra irt szavak mint szívós buldogok vágták fogukat agyába és nem engedték.

Az irodában figyelmesen megnézte a könyvelő, a gépiró kisasszony arcát. Vájjon ezek tudnak valamit? Nem. Épp úgy köszönnek, mint minden reggel.

Leült. A szállítási jegyzékeket kezdte tanulmányozni. Nem ment. Egy kis ideig idegesen dobolt az íróasztalon, majd odaszólt a kisasszonynak:

— Kérem, üljön géphez. Levelet diktálok.

Explanade Hotel Igazgatóságának, Abázia.

Az ólombetűk csapkodni kezdtek.

... A mai napon vasúton, gyorsáruként feladtunk 600 drb. csirkét 180 kg. élősúlyban, továbbá ...kikapós...kikapós...kikapós... kattogott a gép. Zilcy nem bírta hallgatni.

— Álljon meg ! Hogy gépel maga? Tatatam, tatatam, tataiam — utánozta. így a távirászok csinálnak.

— De cégvezető ur. ..

— Hagyjuk kérem — intette le dühösen Zilcy. Kapta a kalapját s az ajtóból még visszaszólt.

— Ha valaki keres, a vasútnál vagyok — és bevágta maga után az ajtót.

A kisasszony kérdő tekintetére a könyvelő válvonogatás- sal válaszolt.

Zilcy ezen a napon korábban ment haza. Nyugalmat erőszakolt magára. A felesége a konyhában főzött. Zilcy behivta a két gyermeket a szobába s megkérdezte a nagyobbikat:

— Mondd, Pista, ki volt itt délelőtt?

— Egy bácsi.

12