Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)

1934-03-01 / 3. szám

KÖNYÖRGÉS

Oltsátok ki két égő, nagy szemem,

Ti Mind, akik láttok vakon És habzsoljátok az életet Falánk, nagy szájjal szilajon.

És adjátok a szent Hitet nekem,

Ti, akik nem remegtek S vak mélységek felett nevetve,

Kacéran lépegettek.

És adjátok nékem a Mámort,

Ti kéjben izzó lomha testek,

Kik a csókban szédítő örvényt S nem szűz alázatot kerestek.

Oltsátok ki két égő, nagy szemem,

Hol lángolnak a végtelen egek!

És adjátok a szent Hitet, a Mámort,

Hogy magam is boldog állat legyek.

Walter Ede

EMLÉK

Embert formáltam belőled a Sárból S belédleheltem égő életemmel Az Álmom.

S Istenhez illő pajzán, játszi kedvvel Önmagamért rajongó áhítattal Belédszerettem.

S itattalak édes mámoritallal,

Lángoló vörös borával szivemnek A dallal.

S lángsugara kék szemedben pihent meg,

S az Értelem varázslatát remegte A lelked.

Én benned éltem, vérem folyt eredbe S az én szent szavaimmal feszítettél Keresztre.

Walter Ede