Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)

1934-03-01 / 3. szám

dikou sssiircsöllék a levest, nehogy dévajságukon megbotránkoz- zon apjuk.

A szobában már sötét volt, mikor az ajtó felől köszönés hallatszott.

— Jó estét !

Nem látták, de a hangjáról megismerték, hogy a Dóri szomszéd áll a küszöbön.

— Aggyisten! — fogadta Kosa — kerülj beljebb.

Dóri a karoslóca felé tartott és leült. A községben mint friss eleven eszü embert ismerték. Nem volt semmi foglalkozása. Az apja azt a paraszt sorsot szánta neki amiben ő élt, de Dóri hamarosan letért erről a józan vágányról és inkább az eszét használta keze helyett. Akit csak tudott, becsapott. Ha széna kellett, lopottá községi legelőről, ha tehene elől elfogyott a répa, akkor a szomszéd földesur répaföldjét látogatta meg éjjel. A községbe tévedő ügynökökhöz társnak csapott fel. Szóval csodálatos biztonsággal tapogatta ki a pénzforrásokat.

— Vásár lesz hónap — bökte ki Dóri.

— Hun ?

— Kanyáron.

Várt egy kicsit, mikor látta, hogy Kosa nem szól, folytatta.

— Jó vón elmenni !

— Aztán minek ? — erőltette magából a szót Kosa.

— Pénzt keresni.

— Hm.

— Te csak hümraögsz. De nézd meg csak a süket Bacsót, többet keres a csikókkal egy vásáron, mint te egész éven át.

— U fárad, ü lássa hasznát — hesegette a kisértő szókat.

— De te is láthatnád. Hej, — sóhajtott Dóri — ha nekem lenne egy százasom majd megmutatnám én.

Az asszony lámpát gyújtott, letette az asztalra és elvette Kosa elől a tányért.

— Oszt mit tennél ha vóna?

— Vennék, adnék. Egy hónap alatt megdupláznám.

— A szép vón — hagyta rá Kosa s elgondolkozva simogatta tüskés állát. Leikébe fotografálódott a papir bankók sok szinü képe, a pengők pedig, mint valami kis ezüst harangok csilingeltek a fülébe.. Kenyérmorzsát vett fel az asztalról s nyomkodta ujjai közt. Ültek csendben. A község végén levő mocsárHÁZAK, FÖLDBIRTOKOK adásvételét legelőnyösebben

közvetíti Hauberger Géza

0. F. B. engedélyes ingatlan irodája, RÁKÓCZI-UT 4. (Városháza mellett.) Díjtalan felvilágosítás.

5