Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)
1934-01-01 / 2. szám
A ma költészete A háború utolsó éveinek és a forradalom eszmei harcának bódult khaoszában, — mint maga az élet — uj kifejezési formák felé tört a költészet is. A klasszikus versmértékek kötöttsége már nem volt alkalmas a differenciálódott ember érzésvilágának kifejezésére, mint ahogy a falusi templom barang- kongása bármennyire finom csengésű is, elveszne a világváros roppant lármájában. A költészet kitört abból az elefántcsonttoronyból, amelybe a békeévek nyugalma zárta, hogy a megváltozott és uj célok felé rohanó élet diadalmas indulója legyen. Az út azonban nem volt egyenes. Áthatolhatatlan szíriekhez vezető eszmei ösvények keresztezték lépten- nyomon. És ezekben az útvesztőkben születtek meg azok a lázas, kutató és zavaros irányzatok, amelyeknek fanatikus hirdetői, szinte naiv gőggel tagadták meg a múltat. Ilyenek voltak az expresszionista, futurista, kubista és a dadaista irányzatok. Nálunk az Olaszországban született futurizmus hóditott legerősebben. Csakhogy mig az olaszok tisztán csak a költészet forradalmárjai voltak és uj kísérleteiket legnagyobbrészt művészi célokra igyekeztek felhasználni, addig a magyar futuristák, élükön Kassák Lajossal, kizárólag szocialista pártköltészetté, politikai agitációvá degradálták azt. Egyébként a futurizmus sok zavaros müvet teremtett, bár voltak értékes eredményei is- A futurista költő leggyakrabban sebesen váltakozó impresszióit vetette papirosra, azt gondolván, hogy verse igy a folyton változó élet disszonáns muzsikája lesz. Természetesen a legtöbb esetben az ilyen kísérletezésnek az lett a vége, hogy egymás mellé dobott impressziókból értelmetlen zagyvaság alakult ki, anélkül, hogy a lázas költőt ez zavarta volna, A kubisták már nem csak szavakkal, hanem síkokkal és vonalakkal is dolgoztak. Ok a technika költőinek vallották magukat és mondanivalójukat nem csak fonetikailag, hanem optikailag is érzékeltetni akarták. A dadaizmus már pszíhopa- tológikus tünetekkel volt terhes. A kultúra kátyúba jutott, megfeneklett, ezért vissza kell térni az Azilok barlangművészethez hirdették a megcsömörlöttda- daísták és tagolatlan, hörgő szavakban igyekeztek indulataiknak kifejezést adni. E furcsa kísérletezések zavaros mustjából, mégis lassan le- szüremlett valami tisztultabb nedű, ami már alkalmas volt arra, hogy a művészt valóban uj és értékes alkotásokra inspirálja. Ma már, —- akár csak a politikában — a költészetben is a kibontakozás korát éljük. Még nem alakult ki teljesen a modern lira irányvonala, de már lehig- gadóban van és már sejteni lehet kontúrjait. Általában két
