Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)

1934-08-01 / 4-5. szám

Durván érdesen jöttek a keserűségtől puffadt szavak.

Várt s mikor látta, hogy az anyja nem szól, kifordult s egy kis idő múlva a kapu hangos dörrenéssel jelezte, hogy kilépett az utcára.

Felzaklatott idegekkel órákig bolyongott a városbanEstefelé fáradságtól elzsibbadt idegekkel érkezett a kávéház elé ahol napjának legnagyobb részét tölteni szokta. Ahogy benyitott sűrű, meleg füst csapódott arcába, egyenesen a terem végében levő sarokasztalhoz tartott, ^hol már hárman ültek, kettőt ösmert közülök, barátai voltak. Fogasra dobta kabátját és oda ment. — Bemutatták, valami rövid, egyszótagu nevet hallott: Jós? Kós? nem tudta megjegyezni. Leült.

— Hát te honnan jössz? — kérdezte a kis alacsony termetű hirlapiró, kinek jövedelmi forrását egyikük sem ismerte. Ö azt állította, hogy egy német lapot tudósit, nyolc fillért kap soronkint.

A pincér jött. Örült, hogy nem kell válaszolnia, valahogy terhére esett beszélgetni. Megrendelte a feketéjét.

— Nem igaz, nincs túltermelés, — hallatszott a hirlapiró hangja — a baj ott van, hogy a fogyasztó minimálisra redukálta életszükségleteit. Nézd! — mutatta kiszakadt könyökét — lehet túltermelésről beszélni ? Mi ? Vagy azt hiszed szívesen, járok ebben a rongyban? Nem, barátom, muszáj. Nincs pénz! Érted? Nincs! Valahol eldugult a csatornája és most a világ arca olyan mint egy érelmeszesedett emberé. Beteg. Kubában több millió métermázsa kávét égettek el, Kanadában a tengerbe fordították a feleslegesnek mondott búzát. Az emberiség nem tudná elfogyasztani? Dehogyis nem, sok olyan házat találsz, ahol szűkén van kenyér, olyat is, ahol nincs. Nem a túltermeléssel van baj — húzta el a száját kesernyésen — valahol másütt, másütt van a hiba.

Itta a feketéjét, figyelte őket.

A mérnök, aki egy papirzacskógyárban munkafelügyelő volt, helyeslőn bólogatott a hirlapiró felé. Jós vagy Kós, vállait vo* nógatta.

Letette a csészét és eltolta maga elől. Körülnézett. Az ablaknál két zsidó ül, az egyik ir valamit, a másik áthajol az asztalon s magyaráz. Egymásra néznek, vitatkoznak, verik a márványt.

Biztosan üzlet — gondolta. Arrébb egy könyvelő külsejű idősebb férfi közöl halkan valamit a mellette ülő nővel. Erősen gesztikulál, mintha valamiről meg akarná győzni. A nő valahova oldalt néz, cigarettázik és hallgatja.

A sarokban a kasszirnő nevet. Hátra sem néz, ismeri már a hasból jövő rikácsoló hangot, mi ott bukdácsol a füst között. Utálta a kövér kasszírnőt, ki szerette a sikamlós, disznó vicceket s ha kacagott, lötyögő melle alól rikácsolva tört elő a hang és nagyokat ütött a közelében levő férfiak térdére. Ilyenkor vas