Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)

1933-11-05 / 1. szám

A kályhától az idegen férfi előrejött. Egy kis ideig esetlenül topogott az asszony körül, majd a vállára tette kezét.

— Teruska ne sírjon! Jöjjön, menjünk haza.

A fiatal özvegy hálásan nézett rá a vörösre dörzsölt szemhéjak mögül. Bepúderozta arcát, egy kicsit igazított a kalapon és felállott.

— Mehetünk! — határozta el. Stolzhoz fordult: Hát akkor gyere majd utánunk.

Stolz bólintott.

Az özvegy a tükör elé állt, a fátyolt próbálta feltüzni. Nehezen ment. Szokatlan uj holmi volt, de mégis sikerült. Elégedetten forgatta fejét a tükör előtt, jól állt.

A férfi ráadta a kabátot.

— Na, Isten veletek ! köszönt az özvegy. A dívány felé, ahol ő ült, megbiccentette fejét és kisérőjével eltávozott.

Az asszony kíkisérte őket. Stolz bambán maga elé meredt s csak akkor rezzent fel, mikor a felesége bejött.

— Ez is várhatott volna még egy kicsit.

— Kicsoda? — ütődött meg az asszony.

— Ez a léhütő. Legalább addig mig a másikat elkaparják.

— Jó, jó, nem kell ezt úgy venni — csendesítette férjét. Már rég szeretik egymást.

Közben mig beszélt, fehérneműt, cipőt készített ki a szekrényből.

— Eredj a konyhába, ott van a mosdóvíz, — küldte a férjét.

Stolz kelletlenül felállt és kiment.

Az asszony tovább rakosgatott. A szekrény aljáról harisnyát kotort elő, felhúzta kezére s a lámpánál forgatta, közben ájtatos éneket dúdolt.

Negyven-negyvenkét éves lehetett. Kicsit elhízott termettel. Vallásosságáról, hacsak arra alkalom nyílt, minden esetben tanúságot telt. Vasárnaponként templomba járt. Közben gyónt, veszekedett, pletykált, imádkozott, szidta a mindenkori házmestert és megtartotta a böjti napokat. Egyszóval vallásos asszony volt.

A náluk lévő kislányt örökbefogadta és rápazarolta meddő anyasága minden szeretetét. A kis Lujzát négy elemi elvégzése után polgáriba adták. Hadd tanuljon, majd hasznát veszi, mondogatta sokszor.

A konyhából behallatszott Stolz lobácsolása.

Már be akart menni a szobájába, mikor Stolzné megkérdezte.

— Mondja mi igaz abból, hogy újra háború lesz?

— Háború? Ki mondta?

— A piacon beszélték, hogy a csehek és a románok meg akarják szállni Magyarországot

— Bár úgy lennel- sóhajtott.

— Maga örülne a megszállásnak? - torpant meg Stolzné.

— A fenét! A háborúra értem. Hadd jöjjön 1

9