Novák Ádám (szerk.): Fontes Memoriae Hungariae II. Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1388–1427. Közreadja: Novák Ádám és Tóth Péter (Debrecen, 2018)

Pósán László: Luxemburgi Zsigmond és az első toruńi béke (1411)

V

san eszkalálódott és háborúvá szélesedett. A konfliktus régóta érlelődött, s mindkét fél készült az összecsapásra. A lovagrend már 1409 tavaszán zsoldosokat toborzott. A lengyel nemesek július 17-én Lęczycában Litvánia támogatása mellett döntöttek, augusztus 1-én pedig Jagelló Ulászló király hadat üzent a Német Lovagrendnek. Öt nappal később a nagymester is hadat üzent Lengyelországnak.

20 Jóllehet a hadiállapotot először Lengyelország deklarálta, az első katonai lépéseket a lovagrend tette meg. Tíz nappal a hadüzenet után csapatai több irányból is támadást indítottak. Elfoglalták Bromberg (Bydgoszcz) városát, feldúlták Dobrin tartományt, és a Jagelló Ulászlót támogató mazóviai herceg földjére is betörtek.

21 Ulászló csak 1409 őszére tudott felállítani egy ellentámadásra alkalmas sereget, amely október 6-án visszafoglalta Bromberget.

22 Ezt követően mindkét fél kész volt fegyverszünetet kötni (1409. október 8.). Ulászló és unokatestvére, Vitold időt akart nyerni a dél-lengyelországi, de még inkább a litván csapatok felvonultatására, a lovagrend pedig igyekezett politikai szövetségeseit is bevonni a harcokba. A római királyi címre pályázó Luxemburgi Zsigmond a Birodalomban széles körben elismeréssel emlegetett N

émet Lovagrend védelmezőjeként lépett fel, hogy ezzel is erősítse választási esélyeit.

23 A Birodalom leendő uralkodójának támogatásáért a nagymester vállalta, hogy az 1402-ben 63.200 magyar aranyforintért zálogba vett Neumark

24 után még további 40.000 aranyat fizet.

25 1409. december 20-án Budán Zsigmond Lengyelország ellenes, katonai tartalmú szövetséget kötött a lovagrenddel. Ígéretet tett arra, hogy háború esetén katonai erővel is támogatni fogja a lovagokat, amennyiben a lengyel uralkodó pogányokat vagy schismatikusokat (azaz tatárokat és oroszokat) is felvonultat seregében.

26

A budai szerződés tehát határozott ígéret volt arra, hogy a magyar király a lovagok oldalán beavatkozik a háborúba, és kétfrontos küzdelemre kényszeríti a lengyel-litván uniót. 1410. február 15-én a döntőbírói szerepre felkért Vencel a 20 Militzer, Klaus: Die Geschichte des Deutschen Ordens. Stuttgart, 2005. 143–144.; Font Márta: A német lovagrend alkonya. Pécs, 1997. 82.

21 Kutowski, Ernst: Zur Geschichte der Söldner in den Heeren des Deutschordensstaates in Preußen bis zum ersten ?orner Frieden (1. Febr. 1411). Oberländische Geschichtsblätter 14. (1912) 407–522. 435.; Biskup, Marian: Das Problem der Söldner in den Streitkräften des Deutschordensstaates Preußen vom Ende des 14. Jahrhunderts bis 1525. In: Das Kriegswesen der Ritterorden im Mittelalter. Hrsg. Zenon Hubert Nowak. Toruń, 1991, (

Ordines militares. Colloquia torunensia historica VI.

). 49–74. 52.; Plehn, Hans Heinrich: Geschichte des Kreises Strasburg in Westpreußen. Leipzig, 1900. 75.

22 Kutowski, 1912. 458–459.

23 Hoensch, 1997. 11.

24 Staatsverträge I. Nr. 17.

25 Uo. Nr. 64.

26 Uo. Nr. 77., 78.