Novák Ádám (szerk.): Fontes Memoriae Hungariae I. Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1350–1386. Közreadja: Novák Ádám és Tóth Péter (Debrecen, 2017)

Bevezetés a Fontes Memoriae Hungariae sorozat Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek című kötet első füzetéhez (1350–1386)

V

a Varsói Régi Iratok Levéltárával foglalkozó rész érdekes. Lengyelország harmadik felosztását követően 1808-ban Frigyes Ágost varsói herceg szeptember 2-i dekrétumának kibocsájtásával vette kezdetét az ország állami levéltárainak megszervezése.

5 A területi levéltárak anyaga ugyan többé-kevésbé épen maradt, de a kezdetben Krakkóban őrzött, majd Varsóba átszállított Krakkói Koronai Levéltárat (Arhiwum Koronne Krakowskie) az országot felosztó hatalmak széthordták. Legjelentősebb részét 1794-ben Alekszandr Vasziljevics Szuvorov orosz tábornok Varsó bevétele után hadizsákmányként Szentpétervárra vitte, amit innen később átszállítottak az orosz külügyminisztérium moszkvai levéltárába. A középkori lengyel királyi oklevelek kutatásához tehát a századfordulón még az Orosz Birodalomba kellett utazni. Az első világháborút követően kirobbant lengyel-szovjet háborút az 1921. március 18-án aláírt rigai béke zárta le, melynek keretében a felek megállapodtak a Moszkvába hurcolt lengyel levéltári állagok visszaszolgáltatásáról. Az országnagyok által megpecsételt Budán kiadott 1440. január 18-i oklevél tehát hosszú útra indult. A királyválasztó követek magukkal vitték Krakkóba, ahonnan a királyi levéltárat III. Zsigmond lengyel király idején (1587–1632) átszállították Varsóba. Más oklevelekkel együtt innen Szentpétervárra, majd Moszkvába szállították az orosz katonák. Varsóba 1921-et követően tért vissza. A szétzilált Krakkói Koronai Levéltárat itt – mai őrzőhelyén – a Varsói Régi Iratok Levéltárában más oklevélállagokkal együtt besorolták a Dokumenty pergaminowe, illetve a Dokumenty papierowe fondokba. Sokat látott oklevelünk értelemszerűen az előbbiben kapott helyet 9040 darab társával együtt.

6 Ez az irategység öleli fel a Varsóban őrzött pergamen okleveleket a kezdetektől 1918-ig.

Míg maga az irat fél Európát bejárta, szövegét több ízben kiadták. Legújabb kiadása a Monumenta Poloniae Historica sorozat XII. kötetében kapott helyet.

7 Időközben a Magyar Országos Levéltárban Pauler Gyula főigazgatósága idején (1874–1903) létrehozták a Mohács előtti oklevelek gyűjteményét, amelyet ma Diplomatikai Levéltárként ismerünk. Fekete Nagy Antal és Ila Bálint 1935-ös csehszlovákiai útja során pedig elkészültek a későbbi Diplomatikai Fényképgyűjtemény első darabjai, melynek bővítését Borsa Iván tűzte ki célul, és évek hosszú munkája során koordinálta az Országos Levéltáron kívül őrzött Mohács előtti oklevelek mikrofilmen való gyűjtését.

8 Sokáig kellett várni, 5 Krajewska, Hanna: A Varsói Régi Iratok Levéltárának története és iratállománya. Levéltári Szemle 42. (1992) 81–86. 81.

6 Tóth Péter kutatási jelentéséből. Ügyiratszám: MNL OL Y szekció 12134/87.

7 Monumenta medii aevi historica res gestas Poloniae illustrantia. Pomniki dziejowe wiekóv srednich do objasnienia rzeczy polskich sluzace. Tom. I–XIX. Cracoviae, 1874–1927. XII. 409–411.

8 Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár középkori gyűjteményei. Erdélyi Múzeum 58. (1996) 314–321.