Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Varga Lujza: A genfi magyar titkárság létrejötte és tevékenysége az 1920-as években

mérséklése3 és a későbbi kisantant országainak ellensúlyozása4 volt. Immár önálló államként kellett bekapcsolódnia a nemzetközi diplomáciai rendszerbe, amelyhez lehetőséget nyújtott a frissen alapított Népszövetség.

Megszületésével egyértelműen a Népszövetség lett ugyanis az a fórum, ahol a különböző, államokat érintő kérdéseket vitára lehetett bocsátani. A trianoni béke következtében magyar szempontból több ilyen létfontosságú kérdés is felmerült (az új határokon kívül került magyarok kisebbségi kérdései, valamint több esetben a határok pontos meghúzása, a vasutak felosztása stb.), amelyekre feltétlenül megoldást kellett találni. így reálpolitikai érdekből a magyar vezetés is a szervezethez való csatlakozás mellett döntött.

Magyarország és Bulgária az elvben a wilsoni pontokon nyugvó Népszövetséghez a megalakulást követő évben - a volt központi hatalmak közül elsőnek - kérte a felvételét.5 Miközben a magyar csatlakozást ellenzők a rendezetlen határkérdésre6 és a Habsburg- restaurációtól való félelemre hivatkoztak, addig fokozatosan megkezdődött Magyarország bevonása a Népszövetség munkájába. Ennek oka az volt, hogy a Nemzetek Szövetsége úgy rendelkezett: az egyes tárgyalásokra valamennyi, az adott kérdésben érintett felet meg kell hívni, abban az esetben is, ha az illető állam nem tagja a Népszövetségnek. Habár ez a meghívás csupán a tárgyalásokon való részvételt jelentette és a döntésekbe nem engedett beleszólást, mégis a magyar népszövetségi jelenlét első formája volt.

Eközben a magyar külügy - sok más államhoz hasonlóan - fontosnak érezte, hogy minél előbb létrejöhessen egy, a Népszövetség mellett működő magyar képviselet, amelynek feladata kifejezetten a magyar kormány és a Nemzetek Szövetsége közötti ügyek elintézésének elősegítése lett volna. Ez lett a berni magyar követség szárnyai alatt 1921 első felében létrejövő genfi titkárság, amely a felálló önálló magyar külügy7 egyik első irodája volt, és amelynek feladatai között szerepelt a Népszövetségre és az ahhoz kapcsolódó

3 Magyarország a XX. században. I-V. (Révai új lexikona) Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd 1996-2000.

4 Peterecz Zoltán: Jeremiah Smith, Jr és Magyarország, 1924-1926. Az Egyesült Államok, a Nép- szövetség és a pénzügyi rekonstrukció Magyarországon. PhD értekezés tézisei. Budapest, ELTE BTK, 2009.1. http://doktori.btk.elte.hu/ht/petereczzoltan/tezis.pdf (letöltés 2014. aug. 23.)

5 A magyar kormány 1920. február 12-én levélben kérte felvételét a Népszövetségbe. Lásd Nagy Elek dr.: Magyarország és a Népszövetség. Bp. 1925. 7.

6 Ez elsősorban a nyugat-magyarországi határvitákat jelentette.

7 A monarchia széthullásával az önálló magyar külügy kérdése a legsürgetőbbek között volt, hiszen enélkül semmilyen szervezett külpolitikai akció nem volt lehetséges, ezért a kormányzat már 1918 őszén megkezdte az önálló külügyi szolgálat kiépítését, amelynek kulcspozícióit jórészt olyan magyar diplomaták kapták meg, akik a közös külügyi szolgálatban is részt vettek. Ez szinte magától értetődő volt, hiszen habár a széthullás általános bizonytalanságot okozott a külügyi állományban, a minisztériumban és a külföldön szolgálatot teljesítő magyar tisztviselők is helyükön maradtak és várták a további teendőkre vonatkozó utasításokat. Végül a szervezett külügy feláhítását két kulcsfontosságú diplomata, Kánya Kálmán és Khuen-Hé- derváry Sándor végezte el. Bővebben lásd Lőrincz Zsuzsa: Az önálló magyar külügyi szervezet újjáalakításának kezdetei (1919-1921). Levéltári Szemle 44. (1994) 1. sz. 17-27. vö. Tóth Imre: Egy polgári arisztokrata - Kánya Kálmán (1869-1945). Pécs-Bp. 2016. 45.; vö. Barcza György: Diplomataemlékeim. 1911-1945.1—II. (Extra Hungáriám) Bp. 1994.1.133..; vö. Pritz Pál: Tanácsadás a két világháború közötti magyar külpolitikában. Külügyi Szemle 8. (2009) 3. sz. 186-196.

52