Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Bittera Éva: Andrássy Klára, egy (a)tipikus arisztokrata
„egész női szívevei le akar hajolni a társadalmi igazságtalanság sebesültjeihez és elesettjeihez", és a magyar hagyományokhoz méltó „demokratikus és szociális királyságot akar" egyértelműen Griger mellé állította. Odescalchiné nehezen nyugodott bele az 1931-es választási kudarcába. A következő évben újabb lehetősége adódott arra, hogy bekerüljön a Házba: a megüresedő székesfehérvári kerületben Hóman Bálint ellenfeleként Friedrich István indult harcba a mandátumért - méghozzá feltehetően azzal a céllal, hogy amennyiben itt sikerrel jár, a fővárosi helyéről lemondhat Andrássy Klára javára.145 146 A terv azonban nem sikerült. A következő választásokon az asszony már a Nemzeti Legitimista Néppárt színeiben indult volna. 1935 tavaszán minden energiáját a párt kampányának szentelte, Griger Bálványos úti irodájából rendszerint ő távozott utolsóként.147 148 149 Nem várt fordulatként azonban Apponyi György gróf ugyanabban a kerületben (Budapest I.) lépett fel képviselőjelöltként, mint Odescalchiné - ugyan a Szabadelvű és Demokrata Ellenzék oldalán, ám meggyőződé- ses legitimistaként. Ez utóbbi tény pedig éppen elég volt Andrássy Klára számára ahhoz, hogy a jelöltségtől visszalépjen; előtérbe helyezve az „ügyet" saját érdekeivel szemben. Ezzel politikai karrierje véget ért, az 1939-es választásokon részben Griger halála, részben saját nézeteinek átalakulása, és főként a számára megfelelő politikai csoportosulás hiánya miatt nem indult. 1937:A fordulat éve? Hatások: Károlyi-házaspár, legitimizmus hanyatlása, nácizmus térnyerése Az Andrássy Klára életéről szóló eddigi két megjelent munka döntő jelentőségűnek tekinti 1937-es lépését, vagyis lemondását a Magyar Nők Szentkorona Szövetségének ügyvezetői posztjáról. Tóth Vásárhelyi Éva szerint erre a döntésre az vezette az asszonyt, hogy időközben „a szociális népkirályság eszméjének híve lett".150 Az állítás viszont némileg téves, mivel Odescalchiné már 1931-es kampányában a „demokratikus és szociális királyság" mellett foglalt állást, a Nemzeti Néppárt szellemisége pedig Griger révén szintén ezt az eszmét hirdette: vagyis a szociális kérdések radikális megoldásának sürgető szükségességét, amelyet kizárólag a Habsburg-restauráció gyors megvalósításával összefüggésben lehet keresztülvinni. így a magyar trónt elfoglaló, a feladatra személyében egyedül alkalmas leendő II. Ottó király a belső politikai-társadalmi reformok mellett képes lenne megvédeni az országot a jobb- és baloldali totalitárius diktatúrák 145 Magyarság, 1931. június 14. 8. 146 Új Barázda, 1932. november 17.6. 147 Újság, 1935. március 12.5. 148 Országgyűlési Almanach az 1935-40. évi országgyűlésről. (Sturm-féle országgyűlési almanach) Szerk. Haeffler István. Bp. 1935.203. 149 Andrássy Gyuláné Károlyi Mihálynéhoz. Budapest, 1935. március 17. Károlyi Mihály i. m. IV/A. 303.; Újság, 1935. március 12. 5. 150 Tóth Vásárhelyi É.: Gróf Andrássy Klára i. m. 112. 35
