Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Bittera Éva: Andrássy Klára, egy (a)tipikus arisztokrata

Bank tisztviselőjeként dolgozott, eleinte a folyószámla osztályon, később a tőzsdeosztályon. 1924-ben felmerült egy hosszabb angliai kiküldetés lehetősége is, ám - ismét anyagi okokból - Odescalchi végül családja nélkül utazott ki pár hétre Londonba. Később ugyan komolyabb pozíciókban találjuk: a Győrfy-Wolf Fémárugyár Rt., a Lampart, majd a Ganz-MAVAG (vezér)igazgatói posztján - ám ekkor már nem voltak házasok Andrássy Klárával.110

A házaspár pénzügyi gondjainak ismeretében feltehető, hogy az asszony egyéni ambíciói és vállalkozókedve mellett anyagi motivációi is lehettek annak, hogy Odescalchiné fodrászüzletet nyitott a belvárosi Haris közben. Az Ede Fodrászszalon tulajdonjoga felesben volt az övé, és feladatát igen komolyan vette; ő vezette a könyvelést. Igazi szenzációszámba ment a hercegné üzleti tevékenységének híre, még a kolozsvári Ellenzék számára is érdekesnek bizonyult.111 Az Est pedig egy külön összeállítással jelentkezett a témában, néhány hasonló esetet is felhozva. A bevezető mindenesetre igen tanulságos és sokat elárul a munkavállaló arisztokrata nők korabeli megítéléséről - bár tendenciáról még nem beszélhetünk. „Nagyanyáink és anyáink, az exkluzív életű magyar nagyasszonyok korában, vájjon ki gondolt volna arra, hogy a magyar urinő alig egy emberöltő leforgása alatt megfutja azt a szédületes karriert, a mely a vidéki kastélyok és kúriák levendulaillatu, naiv elszigeteltségéből, a műhely, a dolgozószoba, az orvosi rendelő és a divatszalon modern aktivitásába ível át? Ma már a legkonzervatívabb családi szentélyek ajtaján is diadalmas erővel tódul be az élet, a mely túl a háztartás szűk munkakörén, a magyar urinőtől sokkal többet kíván: tudást, tettet, kulturmunkát, azt, hogy a maga helyén és a maga szakmájában a férfi munkájával párhuzamosan dolgozzék az egyetemes jólét céljaiért."112

Házasságuk első éveiben az asszony neve kevesebbet szerepelt a lapokban, inkább társasági eseményeken jelent meg, közéleti szerepet nem vállalt. Anyagi gondjaik mellett mégis volt lehetőségük utazásra: először 1922-ben kísérték el „gardedámként" Almásy Jacqueline-t (az Andrássy-lányok unokahúgát) és újdonsült vőlegényét, az ékszerész-milliárdos Louis Cartier-t Párizsba (Odescalchiné, talán ezzel az utazással

110 Odescalchi Károly üzleti karrierjéhez lásd Odescalchi K.: Régi időkről i. m. 273-313.

111 Ellenzék, 1921. november 17.7.

112 Az alapítványi hölgy táncintézete és a hercegné fodrászszalonja. Az Est, 1921. november 26. 2. Hozzátesszük, hogy a fenti cikkben is tükröződő konzervatív feminista szemléletmód fontos eleme, hogy a nő szerepe nem merül ki abban, hogy anyaként a gyermekét úgy neveli, hogy keresztény, hazaszerető, a szociális és nemzeti érdekeket előtérbe helyező felnőtt váljék belőle, hanem képzettsége és tájékozottsága révén mind a munkában, mind intelligenciáját tekintve a férfinak társa, támasza is kell, hogy legyen. Ez a felfogás a társadalom szintjeit tekintve azonban legfeljebb a felső középosztályig nyüvánult meg a gyakorlatban, a két háború között semmiképp nem jellemző az arisztokrata nők tömeges munkába állása. A Horthy-kor nőképeihez, illetve a női munkavállaláshoz lásd többek között: Sipos Balázs: „Asszonyfejjel férficélokért..." Olvasatok és ábrázolások az újkonzervatív korszakról. In: Házastárs? Vetélytárs? Munkatárs? A női szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Szerk. Palasik Mária - Sipos Balázs. Bp. 2005. 11-37.; Sipos Balázs: Modem amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-kor- ban. Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat. Századok 148. (2014) 1. sz. 3-34.

27