Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Bittera Éva: Andrássy Klára, egy (a)tipikus arisztokrata

A mézesheteknek a király Dénesfára érkezése vetett véget. Sajnos arról nincs tudomásunk, hol tartózkodott ezekben az időkben (vagy, ahogy utólag nevezték, a „királynapok"89 alatt) az Odescalchi-házaspár. Igaz, arról sincs több információnk, hol és hogyan érte Andrássy Klárát az első „királypuccs" híre, csupán egy feljegyzése maradt fenn nevelőapja március végi szombathelyi útjáról és a királlyal való tanácskozáson elhangzottakról.90 1921 októberében ifj. Andrássy Gyula és felesége, amíg erre lehetőségük volt, a királyi pár mellett maradtak. Andrássynak Tihanyban, Zichy Eleonórának csak pár nappal később Galatiban kellett búcsút vennie tőlük.91 92 Andrássy Klára neve legközelebb pár héttel később bukkan fel a családi írásos emlékekben, nevelőapja letartóztatása és bebörtönzése kapcsán. Amellett, hogy ifj. Andrássy Gyula pár hetes „vendégeskedése" a Fő utcai börtönben12 természetesen az egész családot megviselte, különösen legfiatalabb nevelt lánya aggódott bálványozott nagybátyja sorsa miatt.93 Bár a következő években Odescalchiné háttérbe szorította a politizálást, későbbi karrierjéhez illetve a Bethlen Istvánnal és Horthy Miklóssal kapcsolatos ellenszenvéhez (utóbbi az egész családot jellemezte) meghatározó elvi-eszmei kiindulási alapot szolgáltatott a kormány nevelőapjával szemben tanúsított álláspontja 1921 őszén.94

89 Andrássy Gyuláné - Boroviczény Aladárné: A királyné kíséretében. Soprontól Tihanyig. Az Entente fogságában. Bp. 1922.5.

90 Lásd ehhez Gróf ifj. Andrássy Gyuláné Zichy £.: Napló i. m. 293.

91 Andrássy Gyuláné - Boroviczény Aladárné: A királyné i. m. 124.; 156.

92 Valójában viszonylag kellemes körülmények között telt el ez a néhány hét október 30. és december 21. között, felesége is minden nap meglátogathatta Andrássyt. Lásd erre Doblhoff Lilly interjúja özv. Andrássy Gyulánéval. MNL OL P 4 331. t. f. 480.

93 Odescalchi K.: Régi időkről i. m. 271-272.; P. Károlyi Erzsébet Károlyi Mihálynéhoz. München, 1921. november 24 - december 3. Károlyi Mihály i. m. II. 266.

94 Andrássy és Bethlen a második „királypuccs" előtti napokban sikeresen kompromisszumot kötöttek egymással, amely fontos előrelépés volt egy egységes keresztény-nemzeti párt létrejötte felé. Bethlen október 21-i ún. pécsi beszéde volt hivatott ezt a megegyezést a nagyközönség előtt is feltárni, amelynek lényege abban állt, hogy Bethlen és pártja eltekint a detronizá- ciótól, de Andrássyék sem sürgetik a királykérdés mielőbbi megoldását. Ebben a helyzetben érte Andrássyt a király Magyarországra érkezésének híre, és a politikus erkölcsi kötelességének érezte, hogy IV. Károly hívására feleljen és támogassa őt. Ezzel természetesen a Bethlennel való tárgyalási eredmények semmissé váltak, a kapcsolat kettejük között végérvényesen megromlott, és Andrássy sohasem tudta megérteni, miért nem látta be Bethlen, hogy magyar emberként nem tehetett mást, mint hogy kiállt királya mellett. Bethlen viszont azzal vádolta Andrássyt, hogy tudott a király tervéről, és szándékosan gyűjtötte Dénesfára a királypárti politikusok színe-javát, a keresztelőt mint kínálkozó alkalmat felhasználva. (Kardos József: A Szent Korona-tan és a legitimizmus. Bp. 2012. 93-95.) Az ellenszenv generádókon át is tartósnak bizonyult: mikor a képviselőjelöltként induló Andrássy Klárát 10 évvel később az Újság riportere, Pánczél Lajos arról kérdezte, van-e politikai példaképe, ő némi habozás után - nem kevés iróniával - Bethlen István nevét említette, mondván, ő a „taktikázás ideálja". Lásd Éljen szeretett képviselőjelöltünk: herceg Odescalchi Klára! Beszélgetés az első magyar arisztokrata hölgygyei, aki a parlamentbe készül. Újság, 1931. június 14.9.

23