Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

UTOLSÓ FELVONÁS - IV. KÁROLY KORONÁZÁSA. KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS - Tomsics Emőke: Képkockák. A fénykép és a mozgófilm IV. Károly koronázásán

megörökítésének szentelték magukat.3 A kicsi, kézben hordozható, nagy fényerejű lencsékkel rendelkező, könnyen kezelhető kamerák lehetővé tették a pillanatképek készítését, a fényképészek könnyű és fürge mozgását, egyben a hobbifényképészek számának gyors növekedését is magukkal hozták. Az újságírás tollal dolgozó munkatársai közül is jónéhányan elkötelezték magukat részben vagy egészében a fotográfia mellett.

A koronázásról készült fényképek és híradófilmek kortárs megítélése kettős volt: a közönség tömegével vásárolta a képes postai levelezőlapokat, a Ferenc József koronázása idején árusított, szuvenírként albumokba gyűjthető, vizitkártya formátumú fényképek utódját, több kiadást értek meg a lapok koronázási számai, különkiadásai, minden mozi játszotta a koronázási filmet, ugyanakkor a szakma és a kritika egy része teljes kudarcnak minősítette a fényképészek és filmoperatőrök teljesítményét. A Fény, a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének lapja két csoportba sorolta az ünnepen ténykedő fotográfusokat: a külső helyszíneken dolgozó riporterekre, és azokra, akik a királyi családot fényképezhették teljes koronázási díszben, a királyi palota tükörtermében. Úgy vélték, hogy a lap minőségi mértékét egyik kültéren készült felvétel sem ütötte meg, közlésre méltót csak a műtermi jellegű, palotában készült képek között találtak. Bár elismerték egyrészt, hogy a minőségre mentségül szolgál az esős, ólmos, szürke felhőkkel terhes rossz idő, a szűk, túlságosan népes terek, másrészt a fényképek kétségtelenül nagy segítséget nyújtottak a vázlatok készítésére igen kevés idővel rendelkező festőknek és rajzolóknak - és tegyük hozzá, a látványtervezőknek -, a fotóriporterek munkáját alapjában véve kudarcnak ítélték: „Valljuk meg őszintén, az első csoport munkája balul ütött ki. Ezek a képek határozottan gyengék" - állapították meg.4 Flasonlóan vélekedett a Nyugat kritikusa, Tóth László is, aki szerint a felvételeken „ugyanazon nehéz és fekete élettelenség terpeszkedik", sőt ennél is tovább ment, ugyanis megkérdőjelezte a fotográfiának mint a történelem dokumentátorának képességét és jelentőségét is: „ez érdektelen és fanyar képecskéken egy nagy emberi reményünk szürkül bele a keserű csalódásba. Az a reményünk tudniillik, hogy a fényképezéstől az egyre tökéletesebb kamaráktól, egyre nagyobb fény erejű lencséktől, egyre változatosabb és szövevényesebb eljárásoktól

a mának ezer oldalas krónikáját vártuk. [_] A fényképek azonban tele vannak zavaró,

oda nem tartozó, bántó ostoba véletlenekkel. Az eskünél nem látom a király lábait, mert egy kucsma éppen a lencse elé lengett. A menetben a királyné és a trónörökös arany kocsija előtt egy nagy kerek fehér folt éktelenkedik: egy kopasz úr feje."5 (1. kép)

Bár a szerző ugyanezen cikkében épp a mesterkéltséget, a művi beállítások miatti hiteltelenséget rója fel a művészfotográfusoknak, a koronázási felvételekre vonatkozó kritikája a pillanatképek sajátosságait ostorozza, a pillanatszerűség, az esetlegesség esztétikájának el nem fogadásáról tanúskodik, a képzőművészeti alkotások emelkedetté

3 Lásd Tomsics Emőke: Lehetőség és kényszer. A fotográfia a nyomtatott képek világában az 1880-as évek előtti sajtóban. Tanulmányok Budapest Múltjából. XXXIX. Szerk. Szvoboda Dománszky Gabriella. Bp. 2014. 191-215.; Tomsics Emőke: Az eseményképtől a riportfotóig. A fotográfia a képes sajtóban az 1880-as és 1900-as évek között. Folia Historica. XXXI. Szerk. Szvitek Róbert József. Bp. 2015.203-267.

4 A Fény 12. (1917) 1. sz. 11.

5 Tóth László: A fénykép kudarca. Nyugat 10. (1917) 592.

194