Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

UTOLSÓ FELVONÁS - IV. KÁROLY KORONÁZÁSA. KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS - Kollár Csilla: Békebeli gazdagság és háborús ínség. Az 1916-os koronázás díszmagyar öltözeteiről

Minden fényes külsőség és ünnepi érzület ellenére a háborús helyzet érzékelhető volt a koronázáson és az előkészületeken is. Nehézkessé vált a díszruhák drága anyagának beszerzése is, hiszen a hadiipar egész Európában háttérbe szorította az értékes kelmék előállítását és ellenséges országokból a beszerzésük sem volt zökkenőmentes. A nehézségekről a Budapesti Hírlap munkatársa készített interjút13 Nemes Mihály festőművésszel, aki a hagyományos magyar öltözetek nagy ismerőjének számított és a koronázási ünnepség szervezőbizottságának munkáját is segítette. Elmondta, hogy a koronázásra aránylag kevés új ruha készült. Ennek az oka elsősorban maga a háború, de az idő is kevés volt az előkészületekre. Megtudjuk, hogy egy díszmagyar elkészítése még békeidőben is legalább hat hétbe telik, a jelen háborús viszonyok között még több időre lett volna szükség. A millennium idején egy esztendeig dolgozhattak a ruhákon, most csak öt hetet kaptak. Szerinte nem volt ember, aki ilyen rövid idő alatt elkészíthetné a ruhákat, amikor az anyagot sem lehetett megszerezni. „Nagyobbára azokban a díszmagyarokban fognak fölvonulni a résztvevő urak, amelyekben már a millenniumi ünnepségeken is részt vettek. 1896-ban sok kosztüm készült a főurak és a törvényhatósági tagok számára. Ezeket a ruhákat most fölfrissítik, de előkerülnek az I. Ferenc József koronázásakor használt kincset érő díszek is. A mostani koronázáson minden a régi metódus szerint fog lezajlani, de redukált keretben. A bandériumok néhány emberre zsugorodtak össze. A vármegyék a főispánnal és az alispánnal, valamint egy zászlóvivővel és két huszárral képviseltetik magukat." Megemlíti továbbá, hogy azért új ruhákat is terveztek, elsősorban a csatlósok számára. Az udvarhölgyek számára is sok új ruha készült Zrínyi Ilona, Thököly Éva és Bornemissza Anna ruhái nyomán. A 16-17. századi viseletek alapján tizenkét mintát készített a művész. Három kultúrtörténeti jelentőségű ruhát is megemlít, melyek szerepelnek majd a koronázáson: Esterházy Miklós gróf tulajdonát, Mátyás király mentéjét vörös-arany brokátból, ibolyaszínű alapon arany és színes virággal. Sztáray gróf díszmagyarja is régi családi darab, melyet őse Mária Terézia koronázásakor viselt. Oláh Miklós 16. századi dolmánya14 színes perzsa brokátból készült.

Fontos látnunk, hogy a nemesség sok esetben nem elsősorban takarékosságból, vagy a háborús nehézségek miatt mond le az új öltözet készíttetéséről. Aki teheti, igyekszik régi családi darabokat viselni, vagy ezek elemeit felhasználni. Minél ősibb, értékesebb egy ruha vagy ékszer, annál inkább hirdeti az adott család múltját, régi gazdagságát. Egy-egy régi, apáról fiúra, anyáról leányra szálló ékszer, ruha, csipke becses patináját, üzenetértékét semmiféle pénzáldozattal pótolni nem lehetett. Nem csoda hát, hogy amióta kitűzték a koronázás dátumát, Pesten, Budán és Bécsben is fellendült a forgalom a nevesebb szalonokban és ékszerészeknél. A koronázás nemcsak az új uralkodó beiktatási aktusa, hanem hatalmas üzlet is, melybe a luxusáruk kereskedői vissza nem térő lehetőséget láttak. (5. kép) Az eseményhez kapcsolódóan az élelmes fővárosiak értékes autóikat vagy lakásuk kedvező kilátással rendelkező erkélyeit is bérbe adták. Az Európai

13 Budapesti Hírlap, 1916. december 17. 9.

14 Valószínűleg sajtóhiba következtében nevezik dolmánynak az Esterházy-kincstárhoz tartozó mentét, amit a kincstár 1725. évi inventáriuma szerint Oláh Miklós esztergomi érsek viselt gyermekkorában. A témáról bővebben lásd Tompos Lilla: Az Esterházy-kincstár két 16. századi mentéje. Folia Historica XIX. Szerk. Németh Gábor. Bp. 1998. 204-226.

177