Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
II. KÖZLEMÉNYEK - Vasvári Zoltán: Együd Árpád perőcsényi néprajzi gyűjtéséről
T. Papp Zsófia és Tarján Gábor a következőkben foglalták össze perőcsényi gyűjtésük tapasztalatait a tebefa küldésének szokásáról: „A század első éveiben még minden év farsang vasárnapjának délutánján küldtek tebefát, többet is a faluban. Az első világháború után a tebeküldés fokozatosan feledésbe merült. Általában fiúgyermek nevében küldték a kislánynak, de lány is küldhetett, pl. keresztanyjának. Hároméves kislánynak is vihettek tebét, máshol konfirmált legény volt a tebeküldő. Egy leány több tebét is kaphatott egy farsangi vasárnapon. Jellemző, hogy azonos anyagi helyzetű családok között volt szokásban, hogy egymást a tebeküldéssel megtiszteljék, s ezt így fejezték ki:„Föld küldte földnek a tebét". Gyűjtésünk arra enged következtetni, hogy a tebét tulajdonképpen mindig család küldte családnak, kölcsönös szimpátia jeleként, kapcsolatteremtő, -erősítő gesztusként; tehát az emlékezet számára elérhető időben nem domborodott ki a szerelmi vagy pontosabban: párválasztást előkészítő ajándék jelleg. Nincsenek adataink arra sem, hogy a tebeküldés konkrétan a családok megegyezését, két fiatal egymásnak ígérését jelentette volna."14 Perőcsényben szinte minden „valamirevaló" férfiember értett a fa megmunkálásához, ezért nem volt nehéz olyat találni, aki aztán elkészítette ezt a 60-70 cm-es, a tetején tulipán formájúra faragott rudat, amire két-három sorban 8-12 kámvát erősített. A kész tebefa feldíszítése már az asszonyok és lányok dolga volt, a rúd tulipános tetejére egy almát tettek, a kámvákat 200-250 aranyozott-ezüstözött dióval, frissen sült „farsanggal" (fánkkal) díszítették. A tebefát a legutóbbi időkben a szülők küldték 5-11 éves fiuk nevében hasonló korú kislánynak. Farsang vasárnapján, amikor az emberek a templomból hazafelé mentek, két nagylány vitte a tebét a kislányos házhoz, jó időzítéssel, hogy minél többen láthassák. A hajukban lévő színes-mintás szalagokat is rákötötték a tebére, s így az még szebbnek tűnt. Nagy tisztességnek számított, ha valaki tebefát kapott, még felnőttkorában is emlékezett rá, olyan szép emlék volt számára. Egy hét múlva aztán viszontajándékot, kalácsot, kuglófot küldtek a tebéért. A tebefa ehető díszítését később szép komótosan megeszegették, a csupasz tebevázat pedig legtöbb esetben visszaküldték, hogy a következő évben másnak is örömet szerezhessenek vele.15 A tebefával foglalkozó legfontosabb szakirodalomból:- Csáky Károly: Tebefa és örömkalács. Ethnica 11. (2009) 2. sz. 60-62.- Erdélyiné Fehér Julianna: A „tebe" a nógrádmegyei Perőcsényben (Adatok az „életfa" elterjedéséhez). Néprajzi Közlemények 3. (1958) 1-2. sz. 269-273.- T. Papp Zsófia - Tarján Gábor: Egy rítustárgy funkcióváltozása. A perőcsényi „tebefa". Etnographia 89. (1978) 4. sz. 600-603.- Szendrey Ákos: Vegyes népszokásgyűjtés. Perőcsény. Kézirat. EA 2717. 14 T. Papp Zs. - Tarján G.: Egy rítustárgy i. m. 600. 15 Darányi László foglalja össze a tebefáról szóló legfontosabb tudnivalókat a http://perocsenybaratai. hu/index.php/hu/falurol/2012-07-30-05-19-44/46-tebefa honlapon, (letöltés 2019. ápr. 3.) 167
