Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése

Az előzetes letartóztatást azért tartotta szükségesnek a rendőrhatóság, mert fennállónak vélték annak veszélyét, hogy szabadlábon hagyása esetén „az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne", illetve „a köznyugalmat zavarná", továbbá „a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését megnehezítené".31 A fogva tartás helyszínéül a Honvéd Kórházat jelölték ki. Bauert külön kórterembe zárták, és szobájában rendőrök őrizték.

Kérdéses, hogy a fentiek mennyire valós veszélyek egy olyan személy esetében, aki testének majdnem háromnegyedére kiterjedő, harmadfokú égési sérülésekkel feküdt egy kórházi ágyon. Az előzetes őrizetbe vétel sokkal inkább azt a célt szolgálta, hogy a rendőrök legalizálhatták a fiú már két napja tartó kizárólagos felügyeletét, most már a kezükben volt a hivatalos utasítás a további folyamatos felügyelet alatt tartásra, valamint arra, hogy megakadályozzák, bárkivel is kommunikálhasson, illetve ha arra alkalom nyílik, akkor kihallgathassák és vallomás tételére kényszeríthessék.

A határozatokat, tekintettel Bauer Sándor állapotára, édesapja, mint törvényes képviselője előtt hirdették ki, aki panaszjogával nem élt, hanem aláírta és tudomásul vette azok tartalmát. A Bauer elleni vád tehát az izgatás bűntettének elkövetése volt. Az 1961-es Büntető Törvénykönyv az állam elleni bűntettek közé sorolta az izgatás bűntettét, és hat hónaptól öt évig, súlyosabb esetben kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionálta.32 Bauer kritikai megjegyzésekkel illette a fennálló diktatórikus rendszert, ezek a megjegyzések nem egyeztek a hivatalos ideológiával, ezért a hatalom birtokosai és a kommunista ideológia hívei nézőpontjából hamisnak és gyalázónak minősültek. A fennmaradt kihallgatási jegyzőkönyvekből ismerhetjük meg e kijelentések konkrét tartalmát. Az alábbiakban a tanúvallomások és az interjúk alapján bemutatjuk Bauer baráti körben kinyilvánított politikai nézeteit, a barátaival a ház pincéjében létrehozott klubban folytatott tevékenységét, valamint személyiségének jellemzőit.

Bauer Sándor politikai nézetei és megnyilvánulásai a tanúvallomások tükrében

A Bauert közelebbről ismerők mindegyike beszámolt a tanúvallomásában arról, hogy a fiatalembert nagyon foglalkoztatták az aktuális bel- és külpolitikai történések, események, és kezdeményezője is volt az ilyen témájú beszélgetéseknek. Két barátjával, Sabján Miklóssal és Berger Istvánnal rendszeresen megbeszélte a napi politikai történéseket. Politikai beállítódását ők is és a többi megkérdezett is egyöntetűen szovjetellenesnek titulálta. Határozott véleménnyel bírt a Szovjetunióról, a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról, a Kádár-kormányról, valamint a Csehszlovákia 1968-as megszállásában való magyar részvételről.

A kihallgatottak a Bauer politikai meggyőződését firtató kérdésekre válaszképpen elmondták, hogy nézete szerint a Szovjetunió, amely „egy agyaglábon álló birodalom, úgy lopkodták össze kisebb államoktól, nem felszabadította Magyarországot, hanem lerohanta", és Magyarországot és a kisebb szocialista országokat elnyomja.33

31 Uo. 46.

32 A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve. Bp. 1962. 229.

33 Berger István terhelt kihallgatási jegyzőkönyve, 1969. január 21. ÁBTL V-157854/1 118.

111