Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Radnóti Klára: Zenei matinék a Nemzeti Múzeumban
Radnóti Klára ZENEI MAT NÉK A NEMZETI MÚZEUMBAN A múzeum, „a múzsák lakhelye", a múzsák által megszemélyesített tudományok és kultúra letéteményese, a muzsikának, a leginkább „múzsái művészetnek" is otthona. A Nemzeti Múzeum életében mindig jelentős szerepe volt a zenének. Története során ezer szállal kapcsolódott a magyar zenei élethez, hiszen alapítása óta gyűjti a régi korok zenei instrumentumait, így Magyarországon egyedülálló, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményre tett szert, az idők folyamán olyan szakemberek dolgoztak az intézményben, akiknek meghatározó szerepe volt a magyar zenei kultúra területén. A múzeum díszterme pedig - azon túl, hogy helyet adott a felsőtábla üléseinek - a főváros első jelentős hangversenytermeként is szolgált. ' Jelen munka a koncerteket idézi fel, a cikk középpontjában a kevéssé ismert, ám mégis jelentős múzeumi matinékkal (1938-1944). A kezdetek, a „hőskor" nagyobb publicitást kapott, hisz a Nemzeti Múzeum dísztermében Erkel és Liszt Ferenc is dirigált. Az első koncertekre Kubinyi Ágoston igazgatósága (1843-1869) idején nagyon is prózai okokból került sor. Az 1837-től 1846-ig felépült múzeumpalota - a korabeli Pest legnagyobb épülete, a magyar klasszicista építészet kiemelkedő alkotása, az önálló nemzeti kultúra igényének kifejezője - elhanyagolt, külvárosi környezetben állt. Hiába tartották magát az épületet az ország díszének, ha környezete sivár, rendezetlen volt, kertjét düledező palánk kerítette, méltatlanul a pompás palotához. A múzeumkert megszépítésére koncerteket, úgynevezett „zenélyeket" szerveztek a Helytartótanács engedélyével, hogy a befolyó összegből parkosítsák az épület környékét. Erre a célra külön bizottságot alakítottak, s az első koncertekre 1852-ben került sor.' A fennmaradt emlékek szerint műkedvelők (például Festetich Leó gróf, Liszt Ferenc tisztelője és barátja) és hivatásos muzsikusok váltogatták egymást a közönség előtt, az operaáriákat és nótákat szavalatok követték, majd a Doppler-fivérek adtak elő két fuvolán magyar dalokat. Elhangzott Beethoven Leonóra-nyitánya is két zongorán, nyolckezes átiratban, s hogy a kuriózumokat említsük, Szabó József tanár négy zongorára, azaz 16 kézre írta át Rossini Teli Vilmosának nyitányát, amit szintén volt alkalma meghallgatni az érdeklődőknek. 1 2 3 1 L. erről összefoglalóan: Radnóti Klára: A Hangszergyűjtemény. In: A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Szerk.: Pintér János. Bp., 2002.426M43. 2 Korek József: A Múzeumkert. Bp., é. n. [1980] 8-9.; Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1848-1944. Folia Archaelogica 17. (1965) 285-301. 286. 3 Volly István: „Múzeumi Zenés Délelőttök". Budapest 8. (1970) 9. sz. szeptember 21-22. 75
