Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Miklós Tamás: Első világháborús hadifogolytábor Esztergom-Kenyérmezőn
nem alkalmazkodtak a szabályokhoz, katonailag szervezett munkásosztagokba kellett beosztani, illetve hátrább sorolhatták őket a hazaszállítás időpontját illetően.87 A háború utolsó évében a hadifoglyok között egyre gyakrabban fordultak elő szökési kísérletek és fegyelmük is észrevehetően romlott. A hanyatló közbiztonsági állapotok következményeként a honvédelmi minisztérium egyes vármegyékbe erős csendőrkülönítményeket küldött az ottani csendőrőrsök megerősítésére. Ezen intézkedés során 1918 májusában egy hatvan főből álló csendőrkülönítmény érkezett Esztergom vármegyébe.88 A breszt-litovszki békeszerződés alapján létrejött hadifogoly-egyezményt végül 1918. július 3-án írták alá. Ennek keretében 1918. november 1-ig 1565 tiszti és 111.841 legénységi állományú hadifogoly térhetett vissza hazájába. A háború befejezését követően az egykori monarchia területén maradt hadifoglyok hazatérése többnyire kaotikus körülmények között zajlott le, mivel az összeomló közigazgatás nem tudta biztosítani a megfelelő körülményeket.89 90 Október végén a Kenyérmezőn lévő foglyok egy része elhagyta a fogolytábort. Ki- szabadulásuk hírére azonban Budapesten „oroszpánik" tört ki, ugyanis elterjedt a rémhír, miszerint a volt hadifoglyok a főváros kifosztására indultak.91' Beniczky Ödön, aki 1918 novemberében Esztergom vármegye főispánja volt, egy későbbi interjúban így emlékezett vissza erre: „Mikor egész Budapest lázban volt, hogy az Esztergom mellett levő kenyérmezői táborból kitörtek az orosz foglyok és a főváros felé menetelnek, hogy azt kirabolják, óriási izgalom támadt, de nem Esztergomban, hanem Budapesten, ahol széleskörű intézkedéseket tettek. Mi Esztergomban csak másnap reggel a budapesti újságokból értesültünk a nagy izgalomról, még pedig elképedve, hiszen az oroszoknak a táborból való kitöréséről és Budapestre való vonulásáról elsősorban nekünk kellett volna tudni."91 Viszonylag pontos képet ad a korabeli eseményekről egy előző napi táviratra hivatkozva az Új Hírek 1918. november 3-ai beszámolója, ezért azt érdemes hosszabb terjedelemben is idézni: „Dr. Palkovics, Esztergom megye alispánja tegnapelőtt este kapta meg a jelentést a kenyérmezői fogolytábor parancsnokától, hogy hajnalban 5 órakor, mintegy 2500 főnyi fogolysereg elhagyta a tábort. Az oroszok összecsomagolták szegényes egyetmásukat, a hátukra vették és kivonultak Kenyérmezőről. Jellemzője a mai állapotoknak, hogy a menekülők őreiknél semminemű ellenszegülésre nem találtak, pedig a táborban 408 őr van összesen. Ezek közül 150 öreg népfölkelő rögtön a távozó foglyokhoz csatlakozott és védte őket az elvonulás közben. Szemtanúk beszélik, hogy a távozásnak egyáltalán nem volt menekülés képe. A kantinosok is engedték a foglyokat reggel jóllakni, sőt élelemmel is 87 221.350/1918. Mg. a) H. M. sz. körrendelet (1918. április 12.). Belügyi Közlöny 23. (1918) 16. sz. április 21.315-322. 88 Csendőrkülönítmény Esztergom vármegyének. Esztergom 23. (1918) 19. sz. május 12. 4. 89 Fóns Á. i. m. 57-58. 90 Részletesen 1. Vörös Boldizsár: Kommunikáció a válságban - válság a kommunikációban? „Oroszpánik" Budapesten az őszirózsás forradalom idején. In: A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére. Szerk.: Baráth Magdolna-Molnár Antal. Budapest-Győr, 2012. 575-584. 91 Életem legérdekesebb emléke. Elmondja: Beniczky Ödön volt belügyminiszter. Pesti Hírlap 46. (1924) 180. sz. augusztus 31.5-6.5. 51
