Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Egy francia különös gyaloglása Pesten - gondolatok egy fényképről. Jelfy Gyula: Távgyalogló az Andrássy úton, 1906.

tát képezi" - írja. 9 „A közlekedési rendészet terén kiváló figyelem fordítandó arra, hogy a közlekedés ne akadályoztassák s az esetleges forgalmi akadályok lehető gyorsasággal eltávolítassanak. [...] Ugyancsak a közlekedés akadály nélküli biztosítása czéljából tiltva van a nagyobb csoportokban való összegyülekezés a nagyobb forgalmú utczákban, s különösen annak gyalogjáróin." '1'

Bár a 19. század utolsó évtizedeiben formálódni kezdett Budapesten is a köztér használatának hatósági szabályozása, a közfelfogás szerint az utca továbbra is mindenkié, ahol „senki sem parancsol".71 Ez lett később az első igazi magyar bulvárlap, Az Est szlogenje is, ahogy azt indulásakor az alapító, Miklós Andor megfogalmazta: „Az utca újságja akarunk lenni, mert az utca mindenkié, az utcán mindenkinek át kell haladni, azon fordul meg minden szomorúság és oda ragyog minden napfény."69 70 71 72 73 74 75 A kérdés, hogy „kié az utca", csak a század első évtizedének közepétől folyamatosan militánsabbá váló szocialista tömegdemonstrációk hatására hangzott el egyre gyakrabban, mikor a munkásság szimbolikus térfoglalásainak következtében az utca épp ennek az alapvető, a közlekedésnek teret adó funkciójának nem tudott időlegesen megfelelni. „Kié az utca?" - tette fel a kérdést a Népszava az 1905. szeptember 27-i tüntetés után, s az utcát az öntudatos munkásság tömegével azonosította. 4 Ugyanekkor az utca használatának demokratikus szabadsága mellett érvelve a Vasárnapi Újság így fogalmazott: „Az utcza rendjét, mikor se háború nincs, se forradalom, az ember és a munka szabadságának a törvényei szabják meg. Ahhoz, hogy az utczán szabadon mozoghasson, teljes joga van mindenkinek, azokat kivéve, a kik azért mennek oda, hogy ebben a szabadságukban - másokat megbénítsanak." 51908-ban Bethlen Oszkár tette fel a kérdést, s adott hasonló választ a Pesti Naplóban a rendőrség és a szocialista tüntetők közötti lövöldözéssel járó október 5-i összecsapásról szólva, leszögezve, hogy a politikai jogokért való küzdelem nem jelenthet egyet az utca békéjének feldúlásával: „Hogy kié az utca, ezt az utolsó hetekben igen gyakran megkérdezhette magától a fővárosi közönség. Rendes viszonyok közt nem is támadhat ez a kérdés. Hát kié is lehetne, mint senkié és valamennyiünké. Azoké, akik izzadó homlokkal futunk át rajta a dolgunk után, vagy akik azzal töltik az idejüket, hogy a gyalogjárón lopják a napot. Az uraké és a parasztoké, a gazdagoké és a szegényeké, a szép asszonyoké és a sarkon

69 IV. fejezet. Közlekedési ügy. Ellenőrzés. In: Kihágási eljárás jogalapját képező székesfővárosi törvényhatósági szabályrendeletek és főkapitányi rendeletek gyűjteménye, kiegészítve a székesfővárosi m. kir. állami rendőrség szervezetét, hatáskörét és működését szabályozó rendeletekkel és utasításokkal. Összeáll, és kiadta: Krecsányi Kálmán. Bp., 1894.380-382.380.

70 IV. fejezet. Közlekedési ügy. Forgalmi akadályok. In: Kihágási eljárás jogalapját képező i. m. 388-389.

71 Pécsett az utcán rakoncátlankodó gyermekeket figyelmeztetett egy férfi. A gyermekek szülei „valósággal inzultálták az illető úriembert azzal a kifogással, hogy az utca mindenkié s abban senki sem parancsol." Hirek. Fiuk utcai garázdálkodása. Dunántúl 7. (1917) 181. sz. augusztus 9.6.

72 Az Est. Az Est 1. (1910) 1. sz. áprüis 16. 3.

73 A témáról 1. A munkásság politikai terei. In: Gyáni G. i. m. 96-112.

74 Vér az utcákon. A koalíció a rendőrség oltalmában. Kié az utca? Népszava 33. (1905) 154. (192.) sz. szeptember 28. 8-10. 8.

75 Az utcza. Vasárnapi Újság 52. (1905) 41. sz. október 8. 662.

26