Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Egy francia különös gyaloglása Pesten - gondolatok egy fényképről. Jelfy Gyula: Távgyalogló az Andrássy úton, 1906.
kettősségére rímelő 1907-es metaforája szerint „a nagy tömegek szalonja". ’0 Utóbbi, a tömeg a 19. század és a századforduló irodalmában, sajtójában, leginkább anonim, félelmet keltő idegenek konglomerátumaként jelenik meg, amit jellemző jelzői is mutatnak: ezerfejű, fékevesztett, arctalan stb. A nagyvárosi tömeg, Walter Benjáminnál szólva, „szorongást, ellenérzést és iszonyatot ébresztett [... ] azokban, akik először vetették rá pillantásukat". 1 A lóversenytér közönségét így jellemezte az Uj Idők 1906-ban: „A tömeg ahogy elsápad, kipirul, reszket és ordít, nem emberi gyülekezet."59 60 61 62 63 Bár Gustave Le Bon francia szociálpszichológusnak a 20. századi gondolkodásra nagy hatást tett műve, az 1895-ben keletkezett A tömegek lélektana magyarul akkor még nem jelent meg, a fordítást csak 1913-ban készíti el Balla Antal, azonban annak egyes, az organizálatlan tömeg működésére, s az egyén tömegben való elszemélytelenedésére, radikalizálódására vonatkozó megállapításait már nagyon is létezőként élték meg, s e jelenségek élénken foglalkoztatták is a nagyvárosi tömegmozgalmakkal egyre rendszeresebben találkozó, a tömeg radikalizálódásától tartó budapestieket. 1905-1906 a nemzetközi munkásmozgalomban és a szociáldemokrata párt valamint a szakmai szervezetek erősödésének köszönhetően Magyarországon is a tömegmozgalmak kiemelkedő évei voltak. Országszerte napirenden voltak a sztrájkok, tiltakozó gyűlések, tüntetések, az 1905-ös választások utáni belpolitikai válságból eredő utcai felfordulások. A főváros több, nagy tömegeket mozgósító megmozdulásnak is tanúja volt: 1905. február 5-én az orosz forradalom hatására tüntetett a munkásság, majd májusban a vasmunkások sztrájkoltak; szeptember 15-én, az úgynevezett „vörös pénteken" a budapesti munkásság óriási rendőri és katonai készültséget kiváltó, első általános politikai sztrájkja és tüntetése folyt le példásan, békésen az Országház előtt, majd szeptember 27-én bottal, kővel, bicskával zajló, több tucat sebesültet eredményező ütközetre került sor a koalíció budapesti erői és a munkásság között. 1906 februárjában az országgyűlés feloszlatása, a hírlapok utcai árusításának betiltása bolygatta fel a kedélyeket. Augusztus 19-én, vasárnap, két nappal Buer távgyaloglása előtt vonult hatósági beavatkozást követelve a lakás és az élelmiszerek árának szakadatlan drágulása - a „lakás- és az élelmiszeruzsora" - miatt a tüntető munkásság a Kerepesi útról a Nagykörúton át az Andrássy útra, majd onnan a városligeti nyári színház, az Aréna előtt rendezett népgyűlésre. A menetet a járdán kíváncsiak ezrei követték.64 651905. december végén a fővárosi közgyűlés Vázsonyi Vilmos indítványára már föliratot küldött a képviselőháznak az utcai zavargók okozta károk köz által való megtérítését kimondó törvényjavaslat megalkotására. ” Ehhez a végső lökést a hírlapszedők november végi, december eleji, kirakatok betörésével, üzletek kifosztásával végződött sztrájkja adta. A francia távgyalogló által gerjesztett, spontán 59 L. Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. Bp., 1998. 60 Magyar Mannheimer Gusztáv: Hazai krónika. Az utca művészete. Művészet 6. (1907) 2. sz. 127-130. 127. 61 Benjamin, Walter: Kommentár és prófécia. Bp., 1969.251. 62 D.I. i.m.249. 63 Lynkeusz (Wallesz Jenő) 1908-ban Az uj Macchiavelli címmel szentelt egy tárcát Le Bon művének. Pesti Napló 59. (1908) 19. sz. január 22.1-3. 64 Tüntetés a lakás- és élelmiszer-uzsora ellen. Népszava 34. (1906) 197. sz. augusztus 22. 2-3. 65 Fővárosi ügyek. Kártérítés az utcai tüntetések miatt. Pesti Hírlap 27. (1905) 358. sz. december 29.7. 24
