Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
III. MŰHELY - Suba Eszter Leona: Mentek játszani a gyerekekkel? Múzeumpedagógia a Magyar Nemzeti Múzeumban
A PISA felmérések is igazolják, hogy az iskolai oktatás nem képes kielégítő módon fejleszteni a gyerekek képességeit. A követelmény és kimeneti típusú tantervek miatt a tananyag feldolgozásának kényszere sok esetben felületes, egysíkú, frontális ismeretátadást eredményez az iskolákban, amelynek következménye, hogy nem csak a lexikai tudás, de még a szükséges képességek birtokába sem kerülnek a gyerekek. Miközben megfeledkezünk arról, hogy a kompetencia alapú oktatás lényege pont az lenne, hogy a gyerekek olyan ismeretekkel és képességekkel lépjék át a felnőtt élet küszöbét, amely segíti őket mindennapi életükben és a munkájukban is. Ezt a hiányt szeretnénk valarrdlyen módon pótolni a múzeumpedagógiai foglalkozásokkal. A múzeumpedagógia ugyanis, ameny- nyiben megfelelően alkalmazkodik a gyerekek igényeihez és képességeihez, alkalmazott módszereiben és feldolgozni kívánt ismereteiben, képes arra, hogy segítsen az egyénileg reflektált, életszerű tudás megkonstruálásában, továbbá, hogy felkeltse az érdeklődést a múzeumok, a történelem iránt. Ehhez természetesen fontos, hogy a foglalkozás vezetője ne csak a történetes régészettudomány aktuális eredményeivel legyen tisztában, de ismerje a különböző pedagógiai módszereket, s emellett rendelkezzen pedagógiai érzékkel, némi pszichológiai ismerettel, és egy jó adag empatikus készséggel. Fontos tisztában lennie a foglalkoztatott korcsoport aktuális kedvenceivel (filmek, játékok, trendek stb.) is. A konstruktivista pedagógiai szemléletből1 eredő aktivitásra építő újfajta eszközök és módszerek között alkalmazhatók olyan játékos formák, mint a kooperatív tanulás, a tapasztalati tanulás (tárgymásolatok használata), projektpedagógia, vita, felfedezés, történelmi nyomozás, kutatómunka, alkotás stb. A konstruktivista tanulási modell szerint a tanulót segíteni kell meglévő ismereteinek rendszerezésében, és hogy ahhoz élményt kapcsoljon, 17 A tudásépítés pedagógiai módszerei az MNM-ben 17 A konstruktivizmus egy reformpedagógiai gyökerekkel rendelkező, a 20. század végén született tanuláselmélet, amely szerint a tanulók tanulásában meghatározó szerepet játszhatnak megelőző ismeretei, sémái és kognitív struktúrái, amelyek segítségével egyénileg építik fel, konstruálják meg tudásukat. Ebben a folyamatban a szociális környezetnek is nagy szerepe van. Az elmélet előzményének Piaget tekinthető. Magyarországon Nahalka István foglalkozott az elmélettel a legtöbbet. 247 5. kép Csoportmunka, 2016. (Fotó: Rosta József)
