Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
III. MŰHELY - Berényi Marianna: Participáció: vízió vagy lehetőség? A Magyar Nemzeti Múzeum és a részvételi gyakorlat
tunda táblás parkettázására, a díszterem két karzatának asztalos- és kárpitosmunkáira, a könyvtári díszteremmel közvetlen szomszédos raktárterem kialakítására, 100 db székre, a fegyvertár 8 szekrényére, 34 db más kiállítási szekrényre, 20 fali gyertyatartóra és még más kisebb munkákra is sor kerülhetett."' Érdemes megemlíteni az intézmény holdudvarában működő egyesületek támogatását is. 1845-ben alakult meg a Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egyesület, amely a nevében foglalt cél mellett közadakozásból új alapot hozott lére. Ebből a forrásból magyar műalkotásokkal, többek között Markó Károly hagyatékának megvásárlásával gazdagította a múzeumot. Az egyesület virágzásának és hanyatlásának soha nem múló tanulsága, hogy mennyire kiszolgáltatottak ezek a kezdeményezések a politikai-társadalmi folyamatoknak. Míg az 1848-as forradalom és szabadságharcot megelőző és azt követő időszakban a szervezet meghatározó jelentőséggel bírt, a kiegyezés légkörében már nem tudott reagálni a megváltozott körülményekre, új kihívásokra. Az egyesület 1875-ben beolvadt a Műcsarnokot építő Képzőművészeti Társulatba.' ’ Ugyancsak nehéz időszakban kapott fontos szerepet egy másik, már 20. századi egyesület: 1926-ban Hóman Bálint főigazgatósága alatt jött létre a Magyar Nemzeti Múzeum Baráti Egyesülete a közgyűjtemény rendszeres anyagi és erkölcsi támogatása céljából. Az első hat évben az egyesület által szerzett összeg meghaladta a 100 ezer pengőt, melyből a költségvetési nehézségekkel küszködő múzeum könyveket, középkori okleveleket, műtárgyakat, gyűjteményeket vásárolhatott meg, sőt restaurálásra is költhetett.'4 Jelenleg hasonló céllal működik a Magyar Nemzeti Múzeum Alapítvány. A szervezet azonban még keresi a megfelelő csatornákat, eszközöket, amelyek segítségével a társadalom eddiginél nagyobb csoportját is meg tudja szólítani. Hogyan jelennek meg a részvétel típusai a Nemzeti Múzeum történeti kiállításaiban? A különböző részvételi szintek megvalósítása ma sem hiányzik az intézményi gyakorlatból. A hozzájárulásként értelmezhető adományozás a 21. században is nélkülözhetetlen eleme a gyűjtemények fejlesztésének. A donáció aktusa ugyanakkor nemcsak ebből a szempontból fontos: minden esetben országos köz- és médiaérdeklődés kíséri. Ez egyrészt fontos eleme annak a gesztusnak, amikor az intézmény nyilvánosan köszönetét mond az adományozóknak, másrészt a közösségeit erősítve újra és újra elmondhatja: a közös, nemzeti örökség gazdagodott. 2018-ban kiemelkedőnek bizonyult az az 1956-os zászló-adomány, amelyet három egykori forradalmár ajánlott fel a Nemzeti Múzeum számára. A múzeum nemcsak rövid idő alatt mutatta be új szerzeményét A zászló útja című kamara-kiállításon (2018. október 22 Debreczeni-Droppán Béla: Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum. In: Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig. Szerk.: Hídvégi Violetta-Marótzy Katalin. Bp., 2014. 27-45. 30-33. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a szerzőnek a munkámhoz nyújtott segítségéért! 23 Fejős Imre: A Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egyesület története. Művészettörténeti Értesítő 6. (1957) 1. sz. 37-47. 24 A Magyar Nemzeti Múzeum Barátai Egyesületének első százezer pengője. Összefoglaló jelentés a Nemzeti Múzeum támogatásáról 1926-1933. Bp., 1934. 234
