Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
III. MŰHELY - Berényi Marianna: Participáció: vízió vagy lehetőség? A Magyar Nemzeti Múzeum és a részvételi gyakorlat
foglalkozik a Cselekvő közösségek - aktív közösségi szerepvállalás EFOP-1.3.1-15-2016-00001 projekt is, amelyet a Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ irányításával az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft. és az Országos Széchényi Könyvtár indított. A program során olyan kulturális közösségfejlesztő programot, módszertant és mentori hálózatot építenek fel, melynek során a különböző vidéki településeken 54 társadalmiasított intézmény születik. Hogy mit is érthetünk ezen a fogalmon, azt új tanulmányok, elemzések, kutatások sora világítja meg. 3 A munka elméleti alapjául a „Nemzetközi Egyesület a Társadalmi Részvételért" közösségi részvételi modellje (IAP2) szolgál, amely öt társadalmi részvételi szintet kategorizál: a tájékoztatás, a konzultáció, a bevonás, az együttműködés után a felhatalmazás következik, amikor az intézmény már a döntéshozatal lehetőségét is átadja a közösség szereplőinek.13 14 15 A részvételi múzeumi gyakorlat hagyománya Történeti szempontból a részvételi muzeológia, a közösségi múzeum filozófiája mögött húzódó alapötlet nem tekinthető új jelenségnek. A múzeum fogalmi és jogi definíciói rendre kiemelik az intézménytípus közösségi jellegét. Sőt maga a múzeum intézményének léte is a tudás, az örökség, a gyűjteményi nyilvánosság, azaz a közösségekkel való megosztás igényén alapul. Az „új muzeológia" irányzat egyes képviselői már az 1970-es évek elejétől szorgalmazzák, hogy a múzeum a hagyományos funkciói megőrzése mellett fórumként, társadalmi intézményként is működjön.1 ’ Ebben a szellemben tevékenykednek az Amerikai Egyesült Államokban jellemző, egy-egy városrész önrendelkezésének szellemiségét magukban hordozó szomszédsági múzeumok (neighborhood museum), Közép- és Dél-Amerika és Nagy-Britannia eltérő jellegű közösségi múzeumai (museos communitarios, community museum), valamint a francia ökomúzeum (ecomuseum) típusa, amely interdiszciplináris látásmódjával egyszerre épül a természeti, a kulturális, a lokális örökség védelmére, és az azon együttesen alapuló identitás fejlesztésére. Németországban a 19. századi előzményre visszatekintő Heimatmuseumok, valamint az ipari munkát, a mindennapi életet és a szociális viszonyokat bemutató társadalmi múzeumok is hasonló elképzeléseken alapulnak. A magyarországi múzeumok történetének ugyancsak szerves része az együttműködésen és a részvételen alapuló közösségi szerveződés. A magángyűjtemények hozzáférhetővé, nyilvánossá tétele épp úgy idetartozik, mint a 19. század vidéki Magyarországán tapasztalható közművelődési mozgalom, amelynek köszönhetően a különböző egyesületek, egyletek munkájának, szellemi és anyagi támogatásának köszönhetően múzeumok sora született. Bár a civil alapító-, adományozó- és támogatókedv a történelmi események függvényében erősen ingadozott, a Nina Simon vagy az IAP2-modell által megfogalmazott részvételi szintek spontán formációjára egészen napjainkig találhatunk példákat. Ez még 13 Részletesen: https://cselekvokozossegek.hu/tudastar/utmutatok/ (2018. október 28.) 14 Arapovics Mária: Közösségi részvételi alapú működés - a múzeumok társadalmiasítása. Ház és ember: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 28-29. (2017) 91-103. 15 Wilhelm Gábor: Az új muzeológia fogalmai és problémái. Néprajzi Látóhatár 22. (2013) 2. sz. 8-29. 230
