Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Egy francia különös gyaloglása Pesten - gondolatok egy fényképről. Jelfy Gyula: Távgyalogló az Andrássy úton, 1906.

többek között Izabella főhercegnő és családja példájának köszönhetően/' Ezek a helyek és azok élvezői állandó vendégei voltak a képes lapok oldalainak. A vonatközlekedés megindulásával a 18. századi romantikus és ismeretgyűjtő utazások, az 1860-as évektől Magyarországon is lassan „kéjvonattal" történő társasutazásokká alakultak.41 42 43 Ugyan a kedvtelésből való utazások lassan épültek be Európában a polgári értékrendbe, s erkölcsi megítélésükre jellemző volt, hogy a jeles német közgazdász, statisztikus, Richard Van der Borght Das Verkehrswesen című, 1894-ben megjelent könyvében védelmébe kényszerült venni a vasutat, melyet az a vád ért, hogy a kéjutazásokkal a luxust fokozza/’ az 1900-as évek közepén azonban, ahogy Szász Zoltán az utazás elterjedtségét az amatőr fotográfiával párhuzamba állítva megfogalmazta, „ma már általános európai szokás, melynek minden közép-polgári viszonyú ember hódol".44 45

A korszak nagy utazási kedvének mozgatórugója a természet utáni vágyban, az arisztokrata életmód utánzásában rejlett. A „megélhetési" globetrotterek, mint Monsieur Buer és számos társa - akik közül sokan kerékpáron, tolószékben, vagy éppen négykézláb, kézen állva tették meg az utat - teljesítményének okai azonban egész máshol keresendők. E világkörüli utazások kalandvágyból történtek, extrém teljesítmények, s egyben a média lehetőségeire építő életformának tekinthetők. A róluk való vélekedés, mint Monsieur Buer esetében is, leginkább a mutatványosság és a csavargás közötti skálán mozgott. Cholnoky Viktor világosan meg is különbözteti a globetrottert, „a ki pénzen utazik" - s akiknek útjai tudományos teljesítményként jelennek meg a lapokban - a világcsavargó kalandortól, aki „pénzért vagy a nyughatatlan lelke ösztönének a kielégítéséért indul útnak" - Trivulziója ez utóbbiak közé tartozik.4

Buer világjárását A Hét így értékelte: „A mesterségek megmaradnak, csak a nevük lesz más. Hajdanta, régente, ha egy legény nem fért a bőrébe és lusta volt dolgozni és keresni, bugyrot kötött a hátára s elment világgá. Bolygott, vándorolt, koldult, néha napján még dolgozott is. Az országutja volt az otthona, egy-egy bokor volt a szállása, a jószivü ember volt a vendégfogadója. Akkoriban az ilyen embert csavargónak hívták. Ma globetrotter a neve. Pedig ma sem egyébb, csak csavargó. Ma is dologkerülő, léha fráter, aki lusta mesterséget tanulni, kényelmes dolgozni és nyughatatlan vérü arra, hogy egy helyben maradjon. Mégis, ha egy is a lényegében, milyen más a »Mutter Landstrasse« mai vándorlója, mint volt hajdan. Láttuk ezen a héten az Andrássy-uton. Volt tehát egy ilyen globetrotter, aki pénz nélkül, munka nélkül, tehetség nélkül akarja megjárni a világot." Az újságíró le41 A Vasárnapi Újság rendszeresen hozott riportokat Jelfy Gyulától a főhercegi család tátrai időzéséről.

42 Az első magyar „kéjutazás", vagyis társasutazás 1862 májusában indult Pestről az Adriára. Kempelen Győző: A pestiek kirándulása Triesztbe. Vasárnapi Újság 9. (1862) 26. sz. június 29. 303-307. 303.

43 Gyömre Sándor: Az utazási kedv története. Bp., 1934. 145. http://mtdaportal.extra.hu/books/ gyomrei_sandor_az_utazasi_kedv_tortenete.pdf (2018. február 8.)

44 Sz. Z. (Szász Zoltán): Napi Hírek. Fényképezés. Pesti Napló 57. (1906) 128. sz. május 11. 7-8. 7.

45 Cholnoky Viktor: A tigris. Tolnai Világlapja 9. (1909) 9. sz. február 28. 416-417. 416.; Trivulzio Cholnoky tárcanovelláinak félszemű, dalmát világcsavargó, kalandor hőse, különös, misztikus hangulatú történetek mesélője.

20