Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: „Egy ember, aki maga csinálta meg a síremlékét...". Hieronymi Károly temetése a Nemzeti Múzeumból

mélyzete. Az egyesületek mind lobogóik alatt vonultak. Utánuk a papság öt kocsival, majd a koszorúval megrakott kocsik. Ezután már a gyászhintó következett, melynek mindkét oldalán a kereskedelmi minisztérium fogalmazói haladtak (az újságok őket is nevesítették) kezükben fáklyát tartva. A halottas kocsi mögött a családtagok, a törvényhozás és a kormány tagjai lépdeltek (illetve a miniszterelnök kocsin, Lukács László és Serényi Béla miniszterek autóval ment), továbbá a tábornoki kar és a kereskedelmi minisztérium tisztviselői, élükön Kálmán Gusztáv és Stetina József államtitkárokkal, valamint Hollán Sándorral. Ezután következett még a küldöttségek, illetve a kocsik hosszú sora. Amerre haladt a menet, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton végig sűrű sorfalat állt a közönség. Egyébként a temetésen résztvevők létszámára vonatkozóan A nép zászlója című lapban a következőket olvashatjuk: „A főbejárat környékét és a Muzeum hatalmas kertjét ellepték az emberek tízezrei."39 40 (10. kép)

Vi 6-6 tájban ért a Kerepesi temetőbe a gyászmenet, ahol Várady győri püspök imája után Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtitkár búcsúzott minisztériuma nevében: „Itt állunk nyitott sírod szélén tárcádnak elárvult tisztviselői. Nagyságod hatalmas emlékoszlopa előtt hazánk és a külföld legjobbjai hajtották meg a zászlójukat. Mi elhoztuk a szeretet virágait, a melyeket te ültettél lelkűnkbe, te a kinek az eszénél csak a szive volt nagyobb. A teremtő munkának megtestesítője voltál, fiatalos, acélos erővel vezéreltél minket és sohasem nézted gyengéinket, hanem jóságos szived mindig csak a jót kereste nálunk, bennünk. Hieronymi Károly! Nem a minisztertől, a szerető atyai főnöktől búcsúzunk ebben a szomorú pülanatban. Isten veled!" A lapok külön megjegyzik, hogy beszédét az államtitkár könnyezve, zokogva fejezte be. Ezt követően már csak egy búcsúzó maradt Hoszpotzky Alajos miniszteri tanácsos személyében, aki a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nevében szólt. Beszéde után elhantolták a koporsót és a nagy temetés véget ért.41 (11. kép)

Hieronymi Károlyt néhány nappal korábban eltemetett Blanka lánya közelében temették el,41 ez volt a sírhely kiválasztásánál az alapelv. Ez ma a temető 29. parcellájában a 2-1-1 sarokhelyet jelenti (védett státuszú sírhely). A sírra a temetéskor egyszerű fakeresztet tehettek, majd 1914-ben készítették el a ma is látható síremléket. A család ezt Schmidt Gyula (1857-1923) budapesti műépítésztől és kőfaragómestertől rendelte meg. A családnál fennmaradt Schmidt egy 1914. március 28-án kelt levele Hieronymi özvegyéhez a síremlék kivitelezésére. Ebben 8000 Ft átalányt kér a munkájáért és utal az Alpár Ignáccal való megbeszélésre is. Ez valószínűsíti, hogy a terv vagy az elgondolás neves építészünktől származott.

39 Hieronymi miniszter meghalt. A nép zászlója 26. (1911) 19. sz. május 11.3-4. 3.

40 Hieronymi Károly temetése. Budapesti Hirlap 31. (1911) 107. sz. május 7. 6-7. 7.; vö. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 45. (1911) 20. sz. 265-276.274. Hoszpotzky gyászbeszédét itt olvashatjuk teljes egészében (uo. 274-275.). Az újságok a legapróbb dolgokat is rögzítették az olvasók (és az utókor) számára, hiszen még azt is tudjuk, hogy a holttest sírba helyezése után az első rögöt a miniszterelnök, az utolsót egyetlen élő műegyetemi diáktársa, Hosszú Rezső dobta a koporsóra. (L. fj: Hieronymi Károly. Az Újság 9. (1911) 107. sz. május 7. 4-5. 5.) A temetés után két nappal, május 8-án a belvárosi plébániatemplomban engesztelő misét mondtak Hieronymi Károly lelki üdvéért. E szentmisét szintén Várady L. Árpád győri püspök celebrálta. A mise alatt az énekkar Beethoven rekviemjét énekelte. (L. Napihirek. Gyászmise Hieronymiért. Pesti Napló 62. (1911) 108. sz. május 9. 9.)

41 Hieronymi halála. Az ország halottja. Világ 2. (1911) 106. sz. május 6.4-7. 7.

168