Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: „Egy ember, aki maga csinálta meg a síremlékét...". Hieronymi Károly temetése a Nemzeti Múzeumból

2. kép

Hieronymi Károly és Khuen-Héderváry Károly gróf 1905-ben a Parlament előtt (magántulajdon)

Hieronymi Károlyt bokros minisztériumi teendői nem gátolták meg abban, hogy fontos szakmai köteteket írjon. 1874-ben például A közmunkaügyek államosítása Francia- országban címmel publikálta háromhavi franciaországi tanulmányútja tapasztalatait. 1880-ban pedig A budapesti Duna-szakasz szabályozása című műve látott napvilágot. Tehát megállapíthatjuk, hogy hivatali munkája során sem hanyagolta el a szakirodalmat és a tudományos kutatómunkát.

Már kormánytisztviselő volt, amikor még közelebb került a politikához. 1875-ben a zsombolyai kerület országgyűlési képviselőjének választotta. Ettől kezdve apósával egy frakcióban (a Tisza-párt soraiban) ült. Hieronymi Károly idővel a Tisztelt Ház egyik legjobb szónokává vált, az ellenzéki képviselők is elismerték nagy szaktudását.

Mint fentebb említettük, 1882-ben otthagyta a minisztériumot: és innentől a dualizált Osztrák-Magyar Államvasúttársaság magyar vonalainak igazgatója lett. 1891-ig tartó elnök-igazgatósága alatt a társaság vasúthálózata számos vonallal bővült, ez a működése is tovább öregbítette hírnevét, növelte elismertségét. E viszonylag nyugodt évek után ismét „a sűrűje" következett, amikor 1892 októberében az uralkodó őt nevezte ki az Állami Számvevőszék élére. Ez végül csak annyit jelentett, hogy bekerült a számvevőszék vezetőinek archontológiájába, hiszen valós működést nem tudott itt kifejteni, mert egy hónappal később már a Wekerle-kormány belügyminisztere volt.

Hieronymi Károly minisztériumi működésének ez a belügyminiszteri időszaka talán a legfontosabb, hiszen olyan jelentős munkák forrtak össze a nevével, mint például az állami anyakönyvezésről szóló törvényjavaslat, Budapest új vízműve, a főváros elöl154