Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
II. KÖZLEMÉNYEK - Serfőző Szabolcs: Johann Nepomuk Geiger vázlata a budai királyi palota dísztermének tervezett mennyezetképéhez 1855-ből: a Vitam et saiiguinem-jelenet egy eddig ismeretlen ábrázolása
A történeti emlékezetben tehát az 1741. szeptember 11-i és 21-i események összemosódtak, s romantikus színezetet öltöttek. Itt kell megjegyeznünk, hogy a királynő nem szorongatott helyzete miatt öltözött feketébe ezen a napon, s nem ezért vonták be a trónt feketével, hanem nagynénje, Mária Erzsébet főhercegnő, az Osztrák Németalföld császári helytartójának augusztus 26-án bekövetkezett halála miatt viselt gyászruhát ezekben a hetekben. A ceremónia jegyzőkönyve szerint nem a királynő hatódott könnyekig beszéde során, hanem a magyar főurak némelyike. Ugyancsak legenda, hogy a főurak kivonták volna kardjukat a királynő előtt, de a jegyzőkönyv arról sem szól, hogy a Vitam et sanguinem felkiáltást dacosan a sed avenam non (de a zabunkat nem) megjegyzéssel egészítették volna ki. Bár 1854. május 1-jén kelt leiratában a főudvarmester kifejezetten felhívta a figyelmet arra, hogy a Vitam et sanguinem-jelenet ábrázolása történetileg legyen hiteles, kövesse a Zeremonialprotokolle leírását az eseményről, s mellőzze a „megalapozatlan hagyományhoz" kapcsolódó elemeket/7 Geiger vázlata mégis az esemény ábrázolásának „romantikus" tradícióját követi, s a gyermek trónörökössel a karján jeleníti meg Mária Teréziát. A magyar rendek felajánlásának jelenetét sajátos módon már az 1770-es évektől a gyermek n. József alakjával ábrázolták, jóllehet ekkor még sokan élhettek az esemény szemtanúi közül. Az egyik első ilyen ábrázolás egy 1775-ben Párizsban kiadott Mária Terézia-életrajz illusztrációja: Nicolas de Launay metszete Jean-Michel Moreau rajza nyomán.3h A mű 1776-ban Bécsben is megjelent német fordításban, Johann Emst Mansfeld metszetével, szintén Moreau rajza nyomán.36 37 38 39 A következő évtizedekben számos hasonló festészeti és sokszorosított grafikai ábrázolás készült a témáról, amely különösen a 19. század második 36 Uo., 11. September 1741, fol. 343v: „Es war in der Ritter-Stuben, wie bey der Landtags Proposition, der Thron mit 4 Stäfeln erhöhet und mit dem hochen Lehn-Stuhl versehen, auch alles mit schwarzen Tuch bedecket... [345v] Nach Endigung dies hatten Ihro Königl. Mayt. die hernachstehende nachdrucksame Anrede selbsten an die Stände gethan: Afflictus rerum nostrarum status [...] Es wurden mit allein alle anwesende durch diese königl. Anrede solcher gestalten gerühret, daß sie während selber sich den Tränen nicht enthalten könnten, sonst es hatte auch einen solchen Eyfer und Besorgung zugleich bey denen Ständen erwecket, das sie samment- lich zu 3 wiederholten mahlen aufgeruften: Vitam et sanguinem dabimus pro Maiestate Vestra Sacratissima." Az esemény leírását 1. még Kolinovics Gábor: Nova Ungariae Periodus. Buda, 1790. 488-492. 37 L. a 15. jegyzetben idézett forrást. Már a korábbi történeti munkák is felhívták a figyelmet arra, hogy a gyermek trónörökös nem volt jelen az 1741. szeptember 11-i eseményen. L. Coxe, William: History of the House of Austria. Vol. I. London, 1807. 266.; Majláth, Johann: Der Landtag 1741. Österreichische Zeitschrift für Geschichts- und Staatskunde 1. (1835) 10. sz. február 4. 37-39.; Horváth M. i. m. 441.; Gyurikovits György a Századunk című folyóirat 1845. évi 15. számában hívta fel a figyelmet arra, hogy a források szerint a trónörökös bemutatására 1741. szeptember 21-én került sor. Ezen figyelmeztetések nyomán a 19. században számos olyan ábrázolás is készült, amelyek a gyermek trónörökös nélkül ábrázolják a jelenetet, mint például Lorenz Neuma- yer (1796-1845) aquatintája. L. Történelem - kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon. Szerk.: Mikó Árpád-Sínké Katalin. Bp., 2000.538. Nr. IX-10. 38 Fromageot, Pierre: Annales du règne de Marie-Thérèse. Paris, 1775.46. után 39 Jahrbücher der Regierung Marien Theresiens, verwittibten Kaiserinn, Königinn zu Ungarn und Böhmen, Erzherzoginn zu Oesterreich. Wien-Leipzig, 1776.46. után 143
